Szigetvár várpark - Fekete nyár

A suszternek a cipője lyukas, a dendromán meg a legközelebbi fát nem méri le talán soha. Ez a hagyomány talán az új évben is folytatódott volna, ha a jó feleség ki nem vezényli a családot az év utolsó napján a friss levegőre. Irány tehát a vár körüli park, a csónakázó tó jege még nem tart, így már mérhetjük is az öreg nyárfát a vár északkeleti bástyájánál. Csomoros fekete nyár, számomra szokatlan módon a fa tövénél a legkisebb kerülettel. Nem tudom ki hogy van vele, de egy 400-as bükk nekem nagyobb élmény mint egy ekkora nyár.

660 cm a legkisebb kerület, mellmagasságban 750 környéke:

Oyan gazdagok vagyunk hogy nem kell szigetelnünk a fűtéscsöveket. Minek is az. Ha ez azért van hogy az átfagyott sétáló átmelegítse magát akkor persze köszönjük :)

Sumony - Fás legelő

Elgazosodott fás legelő, szép 400-as tölgyekkel. Látszik hogy közel a sumonyi tórendszer - a madarászok egyik szent helye hazánkban - a fákon itt is odúk kihelyezve.

Ez itt a legszebb tölgy:

Az elmaradhatatlan fenyőrigók:

Szép a sárga fagyöngy:

Bámészkodók:

LAD - kastélypark

Ma Adorjánpusztára indultam tölgynézőbe, aztán szokás szerint máshol kötöttem ki. Az adorjánpusztai legelő közvetlenül az út mellett terül el, de sajnos magánterület, kerítéssel körülkerítve. Csak néhány 400-as tölgyet láttam rajta, ki sem szálltam az autóból. Patosfa felé vettem az irányt, ahol egy ismerős szerint egy nagy mocsári tölgy található. Patosfán van egy kis park, régi kastélykert lehetett, tölgy is akad, de a méretestől messze van. Hogy mégse menjek haza élmény nélkül továbbmentem Ladra, ahol még nem jártam, de tudtam hogy a kastélyparkban szép fák vannak.

A kastély várakozáson felül szép volt, tökéletesen kihalt, egy teremtett lélekkel nem találkoztam a környékén se. A fákon mókusok, énekesemadarak tömkelege, az őszapóktól a megyvágóig minden.

Meglepett a park, mert méretes tölgyekre emlékeztem, de igazán nagyot nem láttam. Viszont a bükkök gyönyörűek. Alacsonyan elágazók, szétterűlők.

Ha megkerüljük a kastélyt egy kis rétre érünk. Egy szép bükk, és egy tölgy uralja.

És a végére maradt a legérdekesebb rész. Továbbmentem le a réten, és át a kis erdősávon. A szemközti dombon talán a kastélyhoz tartozó majorság lehetett régen, most terménytároló silókat és akkora tölgyeket láttam, hogy ihaj.... Sajnos az időm elfogyott, így legközelebbre maradnak.

Görcsönyi tölgyes

Ez az elcserjésedett, elgazosodott fás legelő lehetne az egyik legszebb tölgyesünk, ha nem lenne teljesen magára hagyva. Rengeteg fa van a viszonylag kis területen, ennyi nagy tölgyet egy helyen én még nem is láttam. Nem nagyon öregek, négyszázasnál nagyobbat nem sikerült lelnem. A méteres gaz, a sár, és a tüskés bozót miatt csak a rét felét sikerült bejárnom, de a távolban mintha egy-két nagyobb fa is lett volna. Mindenképpen újabb út kell hogy kiderüljön, szigorúan csontszáraz időben, és olyan ruhában amiért nem kár.

Ott a távolban nagyobb tölgyeket sejtek:

Diósviszlói tölgyek

Valódi jól funkcionáló juhlegelő. Szép 3-400 as tölgyek állnak laza együttesekben, a fagyöngyöt rigóhad csipegeti. Mire leállítom a gépet, már megriadnak a karvalytól ami közéjük vág. A juhász kutyái meglepnek a visszaúton, amíg érkezik a segítség jó szolgálatot tesz a fotósállvány :)

Hívogató rét:

A bal oldali egy 515-ös:

Az 535-ös rangidős:

A madarászok odúkat telepítettek a fákra, jöhetnek a bankák és a szalakóták:

Birkaparadicsom: