2014. október 26., vasárnap

Somogyi fák

Az elmúlt napokban közel 100 mm eső esett. Gumicsizma és elszántság nélkül a mai nap nem jöhetett volna létre: 


Vadak és tölgyek birodalma. Rengeteg dámot, a szokásos holló-rétisas párosokat, gyönyörű gímbikát is elénk hozott a nap. Még be sem érünk az erdőbe, már összefutunk egy csapat dámmal, majd egy törött agancsba is belebotlunk. Egy róka picit megrágcsálta:


Jó képeket megfelelő objektív nélkül esély sem volt lőni. Két szép bika a sűrűben:


Egy tehén picit közelebbről:


És persze fák. Egy szép 550-es:


Koronájában, jó 10 m magasan egy méhcsalád vert tanyát. A lépek között összebújva melengetik egymást. Öngyilkos hely, az első fagyokkal végük.


Ezt a fotót két évvel ezelőtt lőttem egy 543-as tölgyről:


És ugyanaz a fa napjainkban. Ez már nem kerül fel az országos listára:


Megszokott mozdulatok:


Jujuba elkészítése

A jujuba az a gyümölcs amit fel kell dolgozni ahhoz, hogy igazán értékelni kezdjünk. Süthetjük mint az almát, de a cukros vízben főtt is nagyon finom:



2014. október 11., szombat

Jujuba

A blogom legnépszerűbb posztja máig a datolyaszilvás, ez minden bizonnyal így is marad. Most ismét előveszem a gyümölcsös adu ászt, és a Jujubáról ejtek pár szót. Az idei csapadékos év rekordtermést hozott jujubáinkon. A "li" fajta hozza a legnagyobb méretű gyümölcsöket:


Rekordtermés:


A "lang" fajta termései körte alakúak. Közepes mennyiséget terem:



A magról kelt alak. Apró, átlagban cseresznye méretű szemek, viszont minden évben roskadásig tele:


A jujuba igénytelen és hálás cserje. A tízegynéhány év alatt, amióta kertünk része, még nem érte fagykár. Gyümölcse könnyen aszalódik, őshazájában aszalják is, és valóban szinte egy az egyben datolya ízű/szerű a végeredmény. A képen a "lang" termése, a gyümölcsök már a fán elkezdenek töppedni, aszalódni:


Az aszalt jujuba annyiban más mint a datolya, hogy nem rontja el cukorszirupos trutyi, amelyikkel azt tartósítják. Érdemes lenne tehát aszalni is, de nálunk nem terem akkora mennyiség, hogy eljutna odáig: elfogy frissen. Különösen a  gyerekek szeretik az apró, almaszerű és ízű gyümölcsöcskéket. Minden újra, érdekességre fogékony kertésznek ajánlom, bionövény, kártevője nincs, permetezést nem igényel, és azon kevés nálunk is megtermő növénykülönlegesség egyike, amely valóban értékelhető mennyiségű és minőségű gyümölcsöt terem.

A szentegáti tölgy

Évek óta tudtam róla, egyszer kerestem is, de nem akadtam rá a leírt helyeken. Most helyi segítséggel indultam, és persze kiderült, hogy 50 méteren múlt. Derék 570-es tölgy. Értékét növeli, hogy itt soha nem volt legelő, mindig állományban állt a 235 hektáros, hatalmas erdőtömb legöregebb fájaként.