Egy szép őszi nap

Ma Pósfai György társaságában végigjártuk a nyár óta eltelt időszak legszebb találatait. Sorra kerültek a lajosházai nagy fák is, mint a csertölgy (584 cm):

a barkóca berkenye (317 cm):

a mezei juhar (372 cm):

Miközben a juhart mértük, a fejünk feletti odúból macskabagoly kelt szárnyra. Letelepedett a szemközti tölgy ágára:

A nagy öreg (687 cm):

A merenyei szépség (619 cm) koronaátmérője 35-40 m. Én még nem találkoztam ekkora lombozatú tölggyel:

György szorgosan dolgozik a Machettével:

magyarlukafai tölgy (563 cm):

vásárosbéci bükk ( 455 cm):

Akkor és most

Így festett jó negyven éve a balatoncsicsói hatszázas bükk:

2002-ben leomlott, mára már csak a csonkja áll:

A budai vár alatti öreg japán akác a 70-es években:

És ma:

(források: Papp József: Magyarország védett területei 1975; Dendrománia, Baranyai László blogja)

Albino veréb

A házi verebek helyhez kötött lények, képesek néhány kilométeres körben leélni az életüket. Ugyanazokon a helyeken majdnem biztos hogy ugyanazokkal a madarakkal futunk össze. Ez persze csak akkor feltűnő ha valamelyik kilóg a sorból. A parkolóban ahol reggelente az autómat hagyom népes verébcsapat tanyázik. Köztük él ez a részlegesen albino példány is. Majd minden reggel összefutunk, de sajnos ennél jobb képet nem sikerült lőnöm róla:

Kicsit utánanéztem és a verebek között nem valami eget rengető ritkaság, nagy létszámú városi populációkban előfordul. A neten számos érdekes albino állat képe fellelhető, a pávától:

Az alligátorig:

Vajda Ernő - Fák, Ligetek, Erdők

Az 1961-ben megjelent könyv egy fejezete a Védett öreg fákkal foglalkozik. A könyv csak nehezen megszerezhető, szerzői jog már nem védi, így ezt a fejezetet bescanneltem és közzéteszem:

Vajda Ernő: Fák, Ligetek, Erdők - Védett Öreg Fák című fejezete

Mozsgó - Jedinkaszőlő

Az eddigi bejegyzésekből úgy tűnhetett, hogy bármerre is indulunk a környéken, ott öreg fákba botlunk. Sajnos nem így van. Azoknak akik már unták az egyhangú fabeszámolókat jó hírem van: Elfogytak a környékünkön a felderítendő területek. Az utolsó utam Mozsgó mellé, a szőlőhegy melletti beerdősödött legelőerdőbe vezetett. Öreg bükkök, körték, és néhány tölgy alkotják. A bükkök erősen pusztulnak, több volt ledőlve, mint lábon. Ilyen mennyiségű kullancsléggyel még soha nem találkoztam, tucatjával támadtak,és bújtak a hajamba, ruhám alá. Még otthon a fürdés, hajmosás után is előkerült egy valahonnan.

403-as formás, szétterülő koronájú bükk (46.12664,17.866171) :

Szépséges öreg körték is akadnak:

Ez pedig éppen csak listás, 400 cm (46.127049,17.866278):

Szulimán bükköseiben

A csertői út közvetlen folytatása volt a mai, hiszen a két szőlőhegy egy szépséges,(és magas ) zselici dombon osztozik. A déli oldal, és a tető egy része Csertőé, míg az északi Szulimáné. A tetőről pazar a kilátás a környező tájra. Meglepett a táj szépsége, újszerű volt, szokatlan ahhoz képest hogy néhány kilométerre fekszik tőlünk. Hajdan az egész dombot bükkösök boríthatták, mára ezeket felszabdalták a szőlők, de tanúnak itt-ott megmaradtak bükk csoportok, melyek a magasból jól beazonosíthatók. Ezeket igyekeztem ma bejárni. Nagy öröm volt amikor a kinyomtatott google térképpel a kezemben közeledtem a kinézett helyhez, és az erdőben valóban fel is tűntek a méretes fák. Akadt olyan hely, ahol már csak halott fákat találtam, egyetlenegy, félig leomlottban volt még élet, és bár a fele hiányzik, még így is listás - 402 cm (46.123056,17.811615). Máshol ez a 412-es (46.120505,17.810456) egy 450-es tölggyel állt párban:

Egy másik erdősávban 3 listás méretű akadt egymás mellett. A bal oldali 450-es (46.114759,17.806455), a másik 410-es (46.114919,17.806471):

A harmadik 430-as (46.114525,17.806761):

Ismét egy másik hely, és egy 535-ös fa (46.122774,17.80301). Egykor kettős törzsűnek indulhatott, de még fiatalon összenőtt, és mára egységes fává fejlődött. Én elfogadtam egy fának:

A végére két méreten aluli bükkszépség:

Szárnyra kelő Rétisas a Szomor-féle halastó mellett, útban Csertő felé:

Falista

Elkészítettem én is a listámat. A falisták térképpel menüpontból ezentúl elérhető. Rá kellett már szánnom magam, hogy ne sikkadjanak el a találatok a gyarapodó blogbejegyzések tömegében. Csak a saját találatokról vezetem majd, a már jegyzett fák felkeresését nem rögzítem.

Sasrét, Csertő

Panna erdei iskolában volt Sasréten, így amikor érte mentünk útba ejtettem a rét öreg tölgyét. Az erdei kincseskönyv 628 cm kerületet jegyez, a dendrománia 2003-as mérése 609-et. Kiváncsi voltam én mit mérek így 6 év után. Ahogy megpillantottam a fát az első benyomásom az volt, hogy szép, de nem néz ki hatszázasnak. Lódarazsak lakják, vészjósló moraj a zúgásuk a fa közelében, de kicsit hűvösebb az idő, így nem voltak túl élénkek. Én akárhogy mértem nem sikerült 600 feletti kerületet összehoznom. Nekem 580-590 körüli értéket mutatott a szalag. Talán nem voltam elég elnéző, és nem mértem bele egy dudort, ami egy egykori bekérgesedett ágcsonk:

Szombat délelőtt (amíg otthon megfőtt az ebéd) bringára pattantam, és a tőlünk földes úton 3 km-re lévő Csertőre tekertem. Útközben a kis halastó mellől két Rétisast vertem fel, sajnos mire előkaptam a gépet már csak a farkukat fotózhattam. Egyre többször kerülnek szem elé felénk, akárcsak a Holló, ami kifejezetten gyakori, és szinte minden kiránduláson hallható rekedt károgása a magasból. Csertőn kastélypark is van szép fákkal, de sajnos bejutni majdnem lehetetlen. Talán majd egyszer bekönyörgöm magam. Addig is a falu környékét vettem célba, bár sok reményt nem fűztem az úthoz. A falu egykori legelője teljesen elcserjésedett, pechemre akác/kökény eleggyel, így beszereztem némi fájdalmas emlékeztetőt amíg végigküzdöttem magam. A szokásos bükk/tölgy/juhar/gyertyán elegy, de mind listás méret alatt. A földes út mellett viszont egy jókora Mezei juhar áll. Egykor szép, formás fa lehetett, 6 főága volt, mára ez kettőre fogyatkozott. A kerülete 399 cm ( 46° 6'9.16"É, 17°48'24.70"K):

Egy távolabbi erdősávban áll néhány éltesebb bükk. Nem szerencsés hely ez a bükköknek, az egykori legelőn, és itt is már azelött összerogynak, hogy komolyabb méretet érhetnének el. Egy 440-es példány azért akadt ( 46° 6'32.90"É, 17°49'13.32"K):

A tavaszi 10 kullancs óta bevezett világos nadrág, és ragasztószallaggal erősített betűrt zokni bevált. Jópár kullancsparadicsomot megjártam azóta, és egyetlen egy sem jutott át a védelmi vonalon (a nadrágszáramon ma is elvérzett pár darab). Igaz hogy a legfrissebb túradivatnak nem felelek meg, de már kinőttem a szégyenlős korból :)

Sütkérező C-betűs lepke:

A hátsó szárny fonákján a névadó, a fehérrel kaligrafált c-betű:

Sáfrányszínű kéneslepke - Colias crocea:

Vásárosbéc körül

Vásárosbécen már jártam, sok szép öreg fa áll erdejében. Úgy gondoltam érdemes még egy kicsit körbejárni a falu határát, mert a G.Earth jellegzetes öreg fás mintázatot mutat a környező erdőkben. És nem is hazudik. Bármerre indultam öreg fákba botlottam. Négyszázas tölgyek, háromszázas bükkök, szép juharok, gyertyánok, körték. Épp csak akkorák, hogy a listás méret alsó határát súrolják. Gyertyánból 302-es a rangidős,( 46°11'33.45"É, 17°42'49.92"K), juharból ez a 320-as volt a legszebb (46°10'2.75"É, 17°43'40.79"K):

Gyertyánok az erdőszélen. A fények már az őszt idézik:

Halálfejes lepke II.

Valamikor július végén búcsúztam el Farkincástól, a nálunk nevelkedő Halálfejes lepke hernyótól (link). Lassan lejárt a harminc nap, és a 33. után úgy gondoltam, az én lepkém már nem fog kikelni. Óvatosan kiborítottam a földet az edényből, és kisebb sokkot kaptam, amikor az aljáról kiborult a gubó, és benne a virgoncan fickándozó báb. Nálam okosabbak persze felvilágosítottak, hogy a lepkék bábideje nagyon rugalmas, Halálfejesnél általában 30 nap, de ha gondol egyet akkor lesz belőle 50. Szóval kár volt aggodalmaskodni, és felesleges kockázatnak kitenni a zargatással. Meg is ijedtem rendesen, és a félig összetört gubót a bábra borítva megpróbáltam helyrehozni a dolgot. Aztán tegnap este 1 órakor megtörtént a csoda, kaparás hangjára ébredtem, és a gubó felfordítása után előkerült a frissen kibújt szépség. Feleségem látva hogy itt már nem sok alvás várható rutinosan átköltözött a lányom szobájába, én meg lélegzetvisszafojtva figyeltem a gyönyörűséget, ahogy pihenőhelyet keres. A szárnyai még csökevényesek, folyadékot kell pumpálnia beléjük, hogy kifeszüljenek, és elnyerjék végső formájukat. Hiába próbálom rábirni hogy egy párnán tegye:

Nem áll le, míg a melkasomra kapaszkodva végre megül. Röpke egy óra ücsörgés vigyázülésben, és teljes szépségében tündököl:

Miután telepumpálta szárnyait, megnyugszik, és én is ledőlök. Nem sokáig tart a nyugalom, helikopterzúgásra ébredek. Sejtettem, hogy nem úszom meg a hajnalt, a szenderek ugyanis az éjszaka folyamán kétszer kelnek útra: a kora esti, és a hajnali szürkületben. A világítást gyorsan felkapcsolom, így a lepke épségben megéri a nappalt:

Az elhagyott gubó a bábburok maradékával:

Nincs más hátra mint a természetszerű fotózkodás, és az elengedés:

A barackfa törzsén igazán demonstratív a mimikri:

A Halálfejes lepke tavasszal indul el Afrikából, ahol addigra már kiég a vegetáció. Júniusra meg is érkezik Európába, ahol ha kedvező helyet talál lerakja petéit. A vándorlás iránya ősszel megfordul, a tápnövények és virágok Európában lassan eltűnnek, a lepkék pedig újra elindulnak Afrikába. Reméljük Rozsdás - ezt a nevet kapta lányomtól a második keresztségben - is rendben hazaér.

A végére egy gyenge videó, amin ha fülelünk kihallható a lepke hangja (háromszor "cincog", miközben kitessékelem a dobozból):