Ennek az útnak volt egy szürreális pillanata, és bár az utolsó nap történt meg velünk, mégis ezzel kezdeném. Keszthelyen történt, a kastély előtt. A bejárat elé kanyarodva feltűnt, hogy egy öregúr pihen az egyik padon, de furcsamód egy hölgy tapogatja a pulzusát, és a kastély személyzete is körülállja. Az öreg arca nyugodt volt, és békés. Lepihent egy padra a gyönyörű őszi fényben és meghalt. Bennem fura érzések keringtek, annyira békés és szép módja volt az elmúlásnak, hogy nem tudott megrázni, inkább csak rácsodálkoztam. Gabót viszont feldúlta a dolog, így gyorsan továbbmentünk és befordultunk a kastély sarkánál. Ekkor szembetaláltuk magunkat a tökéletes kontraszttal, hiszen alig pár méterre az előző helytől, a terebélyes Ginko fa alatt egy menyasszony és vőlegény fotózkodott. Fura élmény volt a születés és elmúlás ilyen természetes egymás mellett létezése. Aztán persze igazi uticélunkat, a park öreg tölgyét is felkerestük.
6 méteres kerületbe foglalt tömör erő :
Visszatérve az eredeti kronológiához, első állomásunk Iharosberény volt. Az Inkey család egykori kastélya ma iskola. A kastélyparkban mesebeli csodák rejtőznek. Nekem annyira valószerütlenek ezek a bébi-mammutfenyők, mindtha egy fantasybe csöppentem volna:
A legnagyobb hazai mammut, 7,1 méter kerülettel:
És a kistestvére 6,6 méterrel:
Ismét egy mesefa, ez egy 530 cm kerületű Himalájai cédrus:
Ez pedig egy 550-es tulipánfa, és egy 470-es vadgesztenye.
Ezek a fák fajukban a legnagyobbak Magyarországon. Iharosberényről még annyit illik tudni hogy szelidgesztenye nagyhatalom. Az iharosi kertekben hemzsegnek az öreg gesztenyefák, de a kerítések visszariasztottak, így nem sikerült egyet sem közelről megnéznem :)
A szép időben fellelkesülve indultunk tovább a szentgyörgyvári öreg szelídgesztenyéhez. Sajnos nem lett felhőtlen az örömünk. A sokszáz éves mesefa haldoklik, az öreg fa elszáradt, az oldalsarj ami él még, de egyik felét annak is lefűrészelték már. Siessen aki még látni akarja:
