A Bánáti bazsarózsától a Csillagos nárciszig

A hétvégén két tradicionálisan megtekintendő virág nyílott, és mivel egyiket sem voltunk hajlandóak beáldozni, így mindkét nap úton voltunk. A szombat a Bánáti bazsarózsa jegyében telt a Zengő déli oldalán, a Hosszúhetény feletti Nagymezőn. A virágzásról picit lekéstünk, de azért akadt még bőven hazánk talán legszebb vadvirágából:

A két aktuális kosbor a tavalyinál jóval nagyobb számban virított. Akadt Majomkosbor:

és az Agárkosbor is:

A hüllőket is kicsalta a nyárias meleg. Napozó zöld gyík:

És napfürdőző lábatlan gyík is elénk került:

A lepkékre sem lehetett panasz. Zöldfonákú lepke (Callophyrs rubi) helyezi petéit a Zászlós csűdfű (Astragalus onobrychis) friss hajtására:

Vasárnap az ellenkező irányba indultunk, hiszen a Csillagos nárcisz is most virít a Babócsa melletti Basakertben. A néhány hektáros rétet ilyenkor tízezerszám borítják a virágok. Előtte tettünk egy kis kitérőt Drávaszentesre, a Nemzeti Park bemutatóközpontjához. Őshonos háziállatok, szürkemarha gulya, és egy drávamenti ártéri rétekre jellemző élővilágot bemutató tanösvény található itt. Megérte:

A babócsai nárciszost jókor kaptuk el. Csúcsvirágzás:

Hedrehely-Visnye-Kápolnásvisnye-Gyöngyöspuszta-Vásárosbéc

Ma lejártam a lábam, de jól esett :)

A Hedrehely-Visnye-Kápolnásvisnye vonal nagy csalódást okozott. Reméltem valami meglepetést a környékről, de egy valamirevaló fa sincs arrafelé. A májusi cserebogarak akkora tömegben rajzanak, amekkorát csak gyerekkoromban láttam. Nagymamámnál ráztuk őket a diófákról, a tyúkok oda voltak a fehérjedús csemegéért. Most is tele vannak a fák, kosárszám lehetne összegyűjteni őket:

Kihasználva egy domb takarását, sikerült 20 m távolságra becserkésznem egy csapat szarvast. Vágta:

Unalmamban lepkéket fotóztam. Előbb egy erdei szemeslepkét:

Aztán egy hajnalpírlepkét:

Végül feladtam az értelmetlen kutyagolást, és elindultam hazafelé. Az autóból kiszúrtam egy tölgyfákkal szegélyezett földes utat, és elindultam rajta. Másfél kilométeren keresztül 3-400-as tölgyek szegélyezték az utat, amely mint kiderült Gyöngyöspusztára vezetett. Nem hiszem hogy sok ehhez mérhető tölgyfasor található még az országban:

Néhány nagyobb fát lemértem. A két legvastagabb 490 cm-es. Ha már odakeveredtem megmértem Gyöngyöspuszta két jegyzett tölgyét is. A kisebbik 530-as. 4 év alatt 12 cm gyarapodás:

A nagyobb fa 546-os. Ő 13 cm-el lett kövérebb:

Hazafelé még egy gmapsről kiszúrt tölgykoronát ellenőrzök Vásárosbéc közelében. A fa 500-as volt, de feléről már leomlott a kéreg, korhad, pusztul, így nem éri el a listás méretet. Az eső is szemerkélni kezd, amiből annyi hasznom lesz, hogy ez az elgémberedett kardoslepke kezes bárányként tűri hogy egy-két cm távolságból lefényképezzem:

A kullancsokról. Ma felavattam a "kullancsbiztos nadrágot", amelyen már agyaltam egy ideje, és a héten sikerült megvarratni. Rengeteg kullancs van, minimum 20-30 dbot kellett leszedegetnem a nadrágomról, de egy sem jutott el a bőrömig. Arra is jó volt a kullancsbőség, hogy ráértem tesztelni az alanyokkal a szerkezet :) A nadrág lényege, hogy a térd alatt be van varva még egy szár ( ez vékony szellős vászonanyagból készült) és az be van tűrve a zokniba. Én még le is ragasztom szalaggal a körbe. Kívülről nem látszik semmi. Továbbá kialakítottam két visszahajtást a száron, un. pliszét, ami azt a célt szolgálja, hogy a nadrágszáron felkúszó kullancs ebben a visszatűrésben elakad, és nem jut fel az ember derekáig. Sajnos ez az ötlet nem vált be teljesen, 3-ból 1 akad el, de azért ez is több a semminél. Szerettem volna még valami csúszós műanyagból egy csíkot felvarratni, hogy majd arról lecsúszik a kullancs, de sajnos ezidáig nem sikerült megfelelő anyagot találnom. A naci most mosásban van, de ha valakit érdekel hogy is néz ki valójában szívesen teszek majd fel képet vagy videót.

Magyarország legnagyobb fája - Révfalu

A múlt hét dendromán szenzációja egy hatalmas fekete nyár felbukkanása volt Révfaluból. Eredetileg közös túrát terveztünk Györggyel és Győzővel, de sajnos a bizonytalan időjárás miatt hétköznapra került az út, melyet visszamondtam. Persze a találat híre utána már bántam, hogy nem vettem ki szabadságot...

Magyarország legnagyobb törzskerületű fája, 1064 cm:

Mint egy mohával borított sziklatömb. Kerületéhez képest alacsony, alig látszik ki a környező bozótból. Nem érezni mellette a komoly matuzsálemeket körüllengő időtlenséget, erőt. Ha megtisztítanák a környékét, akkor talán kibontakozhatna, és a kellő áhitat töltené el a szemlélőt. A fa alatt kucsmagombákba botlottam:

A környéken sok a listás nyárfa. Az országban egyedülálló ez a nyárfasűrűség:

Én is találtam egy még listázatlan 650-est. Ez nem csomoros, ami nem is baj, így legalább érezni a fa tömegét (N 45 49.782, E 17 45.138):

Hazafelé beugrottam az öreg tölgyhöz Bogdására. Itt nem marad el a kívánt élmény sem. Hatalmas fa. Minden amiről egy igazi tölgy megismerszik. Kipucolták a környékét, (a szeméthalmok még eltűnhetnének) így most körbe lehet járni. A méret és robosztusság még kézzelfoghatóbb.

Miközben a fa körül tüsténkedek, alkalmi dendrománok érkeznek. Szívesen állnak modellt:

Hazafelé meg kell állni a teklafalusi legelőn. Utoljára a narancs-arany őszí színeit láttam, most a kökényvirágos-szellőrózsás arcát mutatta:

Miért hülyeség a hóvirágvédelem....

A hóvirág védelmét biztos vagyok benne, hogy "nyakkendős", aszfalton nevelkedett környezetvédők találták ki. Könnyű megideologizálni, hiszen a barbár üzletelők "nagyüzemileg gyűjtik", a városok környékéről ki fogják pusztítani a tömegek, elkorcsosul genetikailag stb.stb.

Tudom, hogy sokak szerint egyetlen szál virágot sem lenne szabad leszedni soha, sehonnan. Megértem ezt az álláspontot, csak ez nem visz sehová. Egy kisgyereknek feladat kell, ő nem fog kimenni az erdőbe tavasszal, hidegben hóvirágot lesni. A hóvirágszedés rítus, családi esemény, program. Bárki bármit állít, meggyőződésem hogy közelebb visz a természethez, és mint ilyen hasznos.

Felsorolok pár érvet a szedés mellett:

Megbecsültem egyszer hány szál terem egy hektáron, beszoroztam egy vélhetőleg jelentősen alulbecsült országos termőterülettel, és alapul vettem azt, hogy minden magyar ember szed egy 50 szálas csokrot minden évben. Még így is csak a hóvirágállomány 1% lett leszedve évente....

Manapság se szednének le több hóvirágot mint 100, vagy 200 éve, így az köszöni szépen ellenne a védelem nélkül továbbra is. Sőt. Még falun is bezárkóztak az emberek, és a TV előtt zajlik az életük. Már ott sem dívik kimenni az erdőbe virágot szedni. Most még egy indokkal több hogy ki se mozduljanak a házból. A hóvirágszedés egy nagyon jó tavaszindító program volt, sok gyerek egész évben csak akkor járt az erdőben.

Sok helyet ismerek a környékünkön, de olyat, hogy bárhol is megritkult volna, én még nem láttam. Az az erdősáv ahová minden évben elvittem a családomat, tömegeket vonzott. Szerintem egy szezonban több százan szedték ott a virágot, még kereskedelmi céllal is. Nem tudtunk úgy odamenni, hogy még 4-5 család ne lett volna a 2-3 hektáros kis erdőben. A virágok száma mégsem csökkent soha. Mára az az akácos erdőrészlet - ahová azóta nem jár senki - elbozótosodott, elgazosodott. Hogy ez nem tesz jót az állománynak az is biztos. Fogadni merek, hogy senki nem tud nekem egyetlen olyan területet sem mutatni ahol a szedéstől csappant meg a hóvirágok száma.

Én gyerekként a nyaraimat és sok-sok hétvégét egy csak földes úttal bíró zselici faluban töltöttem. Nagyszüleimmel gombásztunk, hóvirágoztunk, ibolyáztunk, gyöngyvirágoztunk, mikor minek volt épp az ideje. Én - a hiba biztos bennem van - de ugyanezeket szeretném a gyerekeimmel is átélni. Azért az elég szomorú ha már ezeket az emblematikus kapcsolódási pontokat is fel kell számolni, és alternatívaként csak a fényképezés marad, mint egy múzeumban.

Azért maradt még egy érv amit a természetvédők jó ha tudnak:

A falusiak most is kijárnak a környékünkön kora tavasszal virágot szedni. No nem hóvirágot, hiszen az védett. Most törvénytisztelő módon csak "vadjácintot" szednek, azaz ligeti csillagvirágot, ami egy időben nyílik a hóvirággal, és szintén védett. Viszont annyira nem tömeges, hogy egy-egy falu határában ne tudja megritkítani a szedés...

Szentmártonpuszta, Almamellék, Riticspuszta, Csertő

Kaptam egy tippet 3 nagy tölgyről Szentmártonpuszta mellett. Az arány nem javult ma sem, eddig akárhányszor mentem mások által ajánlott fát nézni, soha nem a remélt méretűekbe botlottam. A tölgyek megvannak, a két nagyobb 470-es. A hóvirágtengerben azért megérte felkeresni őket:

A következő utam egy Google Earthön kiszúrt fakoronához vezetett. Na erre a fára varrjon gombot aki tud. Szendvics. Egyik fele bükk, a másik gyertyán, a közepe meg tölgy. A kis tölgy már nem él, a két erősebb valószínűleg agyonszorította. A fa méretes darab, másfél méterig masszívan összenőve, 530 cm kerülette (N 46 09.444, E 17 53.477):

Ha már ott voltam nem hagyhattam ki a nagy csertölgyet sem:

Kíváncsiságból megmértem a kerületét a tő közelében. A 130-cm-en 592 centis fa 10 cm magasságban 840 cm kerületű(!):

A közeli juhászat felett néhány nagy bükk mutatkozott. Jól nevelten engedélyt kértem, hogy lemérhessem és lefényképezhessem őket. Pechemre a tulajdonos nem volt ott, csak a juhász, aki nem engedett be. Majd alkalomadtán még sort kerítek azokra is. A következő állomás egy már ismert hárs Riticspusztáról. Nem egy szépség, de a mérete alapján a listán a helye. Kerülete 440 cm:

Találkoztam az idei első lepkémmel is:

Egész nap keringtek felettem a sasok. Most lehet a párzási időszak. Olyan mutatványokat láttam, hogy tátva maradt a szám. Ezek a hatalmas madarak zuhantak egymásba kapaszkodva, aztán cikáztak mint a fecskék össze-vissza. Sajnos rendre messze voltak a fotózáshoz, vagy mire észbe kaptam eltávolodtak. Itt zuhanórepülés utáni kis pihenő a földön / sajnos túl messze, de ezek tényleg rétisasok, nem pulykák :) /:

Az utolsó állomás a csertői kastély parkja. A kastélypark platánja régóta ismert, jegyzett fa. Bartha Dénes gyüjtése 547 centiméteresnek mérte, míg az erdei kincseskönyv 564 centit ír. Ehhez képest hatalmas csalódás volt már megpillantani is, lemérni meg pláne. Ismét egy példa arra mennyire lehet hitelesnek elfogadni bármilyen méretadatot. A kerülete mindössze 480 cm:

Egy kis szín az elvadult parkból:

Végül ismét a kullancsokról. Könnyelműen nem készültem rájuk, így be is szereztem kettőt. Idén nagyon korán beindultak, ezentúl csak a szokásos óvintézkedések után indulok útnak.

Medvehagymázás bringaavatással

Panna új bringát kapott, amit fel is avattunk a mai, Hamuházára tett kirándulással:

Célunk is volt: egy adag zsenge medvehagyma begyűjtése a családnak. Nem borít még mindent, de néhány zacskóval nem tartott sokáig összeszedni:

Az erdőben még sok a hóvirág is:

A szúrós csodabogyó is sok helyen virít:

Némelyiken még ott a tavalyi bogyó:

Sok kisebb-nagyobb madarat láttunk útközben. Ez a nádi sármány viszonylag közelre bevárt. A gépem egyik nagy hibája, hogy kis célpontnál véletlenül se oda fókuszál ahová kéne, de most viszonylag jó munkát végzett:

Egy vadászó vörös vércsébe is belefutottunk. Tőlünk 10-15 méterre csapott le az árokparton, de nem volt szerencséje. Mire előhalásztam a gépet, messzebb telepedett le:

Szulimán erdeiben

Ma visszatértem a szulimáni erdőkbe, hogy a tavaly még elmaradt részeket is bejárjam. Az eredmény két újabb listás bükk. A nagyobb fa 451-es, két koronaága közül az egyik letört (N 46 07.230, E 17 48.994):

A másik 417-es (N 46 07.269, E 17 49.003) és teljesen egészséges:

Minden szín üdítő a szürkeség után. Néhol tömeges a ligeti csillagvirág (scilla vidobonensis):