Surd, Zákány, Nagyatád - gesztenye, juhar, hárs

Gyékényesi hosszú hétvégénk dendromán programja volt a közeli Surd felkeresése. Szelídgesztenyés vidék, sok öreg fa, élükön az egyik legszebb gesztenyénkkel:

Surdtól Zákány felé haladva egy váratlanul vaskos ezüst juhar az út melletti fasorban. Nem szeretem az ezüst juhart, mert sokkal gyorsabban nő mint a többi juharunk. Szinte bármelyik útszélről előrángatható egy listás méretű példány, ami lehet vagy 60-70 éves, szemben az ugyanakkora, de 150-200 éves mezei juharral. Most mégis megállok. Megéri, mert jelen állás szerint ez a 448 cm-es fa a legvastagabb ezüst juhar az országban (46.292229,16.950313):

Nagyatád mellett egy kis temetőben 480-as hárs áll (46.226373,17.387384). Óriási potenciál van benne, jó 30 méter magas, fajának díszpéldánya. Ennek ellenére nem hiszem hogy sokat várat magára az a vihar, ami lefelezi ezt a szemtelenül ég felé törő koronát. Talán a fa is jobban járna, ha irányítottan lemetszenék, és nem néhány összetört sír után döntenének a további sorsa felől:

10 éve jártunk utoljára a petesmalomi vidraparkban. A vidrapárból már csak Luca van meg:

Drávasztárától Vejtiig

Ma kerékpárral tekertem egyet a Drávasztárától Vejtiig húzódó gátszakaszon. A gyanús helyeken, holtágak mentén gyalogosan vagy kerékpárral próbáltam felderíteni a még ismeretlen nagy fákat. A buja növényzet és a millió szúnyog nem volt mellettem, de maga az út az fantasztikus volt. Nem is értem, hogy miért nem találkoztam rajtam kívül egyetlen kirándulóval sem. Az egyik gát menti dzsungellel ölelt fok partján jó harminc méteres fakorona magasodik a többi fölé. Első pillantásra nyárnak tűnt, de gyanúsan finomak voltak az ágai, így sáron és csalánon át, ezer szúnyoggal a nyakamon utat vágtam hozzá. Ez a remek 435-ös vénic szil (45.798334,17.953901) megérte a két tucat szúnyogcsípést. Filmre kellett volna venni, ahogy mérés és fotózás közben is folyamatosan küzdöttem a szúnyoghaddal, majd mindenen keresztül futva törtem utat a gát, és a megmentő napfény felé:

630-as fekete nyár Vejti mellől (45.79319,17.98058). Nagyobbat mutat, de nyárfamód a tövénél a legkeskenyebb:

Egy Vejti mellett vizenyős rét közepén áll ez a szabad állású, szép formájú 670-es fekete nyár (45.796756,17.986645):

Terjőke kígyószisz Sáfrányszínű kéneslepkével ( Colias Crocea )

Patapoklosi barkóca berkenye

Patapoklosi tél, tavasz, nyár:

Az idei nyár a berkenyéké. Két holló röppen el a egy 237-es barkóca berkenye (46.074474,17.716407) felett Patapoklosi fás legelőjén:

Méretarány:

Berkenye, nőszőfüvek, fák

Delelő csorda a molványi legelőn. A régi fás legelők hosszú távú fennmaradásának egyetlen útja a  használatba vétel:

Hosszúhetény szőlőhegye felkúszik a Zengőre. Mediterrán hangulat és alacsonyan elágazó 244-es házi berkenye (46.170351,18.361412). Tóth István Zsolt szólt róla:

Az idei aszály keresztülhúzta a mecseki nőszőfüves terveimet. Zomba közelében egy mély fekvésű vizes élőhely azért tartogatott néhány Tallós nőszőfüvet:

A Fóti-somlyó tanösvényen áll egy molyhos tölgy, melyet az ország egyik legöregebbikének tartanak. Kerülete három méter felett van valamivel. Ez is bizonyítja, hogy milyen kivételes példány szebényi rokona, melynek kerülete csaknem duplája a fent említett öregnek. A molyhos tölgy erdőgazdasági jelentősége csekély, ágai girbe-gurbák, nehezen feldolgozhatók, növekedése lassú. Egy átlagos molyhos tölgy kétszer lassabban nő mint kocsányos társa, így elég nagy biztonsággal állítható, hogy a Szebényiben legöregebb tölgyünket tisztelhetjük:

Teleki berkenyefa

Pazar házi berkenye a Balaton déli partján, Teleki szőlőhegyén. A helyi értékeket gondozó alapítvány alapítója, Sebestyén Erzsébet örömmel kalauzolt el a fához. Védetté nyilvánítása most van folyamatban. Kerülete 316 cm ( 46.77594; 17.81965):

A keszthelyi kastélypark nagy gingko fája. Festetics György vetette az 1790-es években, a neves botanikustól, Kitaibel Páltól kapott magokból. Kora így pontosan meghatározható, 210-220 év:

Bíbor sallangvirág és mocsári nőszőfű

A Villányi-hegység ékszer szépségű orchideája a bíbor sallangvirág:

A Dráva-sík nedves kubikgödreiben a mocsári nőszőfű virít:

Orchideák, lepkék, baglyok

Mecseki orchideaszépségek. Piros madársisak:

Kétlevelű sarkvirág:

Gyöngybagolygyűrűzés Somogyviszlón és Basalban:

A tócsák nedves földjén csapatosan szívogató répalepkék Somogyviszló közelében:

Pompás és poloskaszagú kosbor

Pompás kosborok a pécsi síkról (először mocsári kosbornak határoztuk őket és otthon a képeket nézegetve lett gyanús, hogy talán inkább pompás lesz. Szakértő segítségünk eldöntötte a kérdést: ezek bizony pompás kosborok! ):

A viharos szélben kapaszkodó kis szénalepke a molványi réten:

Az éjjeli lepkék jó része pozitív fototaxist árul el, vonzza őket a fény. Bizonyos fajok nem repülnek a fényre, de ezek jó része eredményesen gyűjthető alkoholos-mézes csalétkekkel. Van azonban az éjjeli lepkéknek egy kis része, amely semmilyen módszerrel nem csalható lépre, így ezeknek a hernyóját igyekszünk megtalálni. Ilyen nehezen gyűjthető csoport a csuklyás bagolylepkék. Több fajuk hernyója az ökörfarkkóró virágaival táplálkozik, és a feltűnő színezetű hernyó ilyentájt könnyen előkeríthető az ökörfarkkórók virágairól:

Poloskaszagú kosbor révfalu közelében: