Pókbangó és Csipkésszárnyú böngör

A Villányi-hegység pókbangóinak jó évük volt. A pár szobányi területen több száz tő virít.

Lassan elvirágzanak, nehezen találtam fényképezhető állapotúakat, pláne, hogy a sűrűbb részekre nem is mertem belépni, mert óhatatlanul letapostam volna őket:

A bíboros kosborral soha nincs szerencsém. Vagy még bimbós, vagy már elnyílt amikor összefutok vele. Most sincs másként, találok elnyílottat és bimbósat is, csak épp a teljes virágjában lévő nincs sehol.

 

Nyílik már a majom, és a tarka kosbor is.

Lefelé bandukolva a hegyről, lomha lepkére leszek figyelmes a kis akácosban. Egy hatalmas nőstény farkasalmalepke! Felénk nem él, évek óta kajtatok utána, és most a véletlen elém hozta. Sajnos csak egy gyors kattintást engedélyez, majd átvitorlázik az akácoson. Kerek huszonöt éve fotóztam először a fajt, jó sokat vártam a következő képre:

Bodzaszagú ujjaskosbor

Berobbant a szezon, egyszerre virágzik a sápadt, a bodzaszagú és már nyílik az agárkosbor is. Ma a bodzaszagúakhoz ugrottunk ki. Nagy örömünkre idén a szokásosnál gyakoribb a ritkább, piros változat is.

Csőrőslepke

Ma Kadarkút környékét jártam öreg fák, és kökörcsinek után. Persze egyik sem jött össze, így a sok helyen gyakori, de felénk ritkán szem elé kerülő csőrőslepkével vigasztalódtam.

Ha már összefutottam vele, akkor pár mondatot ejtenék róla, mert érdekes jószág. Az egyes fajok elterjedési területei nem kőbe vésettek, hullámzóak, képlékenyek. Némelyek élettere napjainkban  összeszűkül, míg másoké épp ellenkezőleg. Utóbbira jó példa a csőrőslepke, mely az 1900-as évek elején indult meg észak felé a mediterrán területekről. Akkoriban legközelebb hozzánk Fiume körzetében fordult elő. Évről-évre tört előre, míg 1945-ben megjelent Magyarországon. Tápnövényt is talált a parkokban kedvelt nyugati ostorfa képében, így röpke három év alatt meghódította az országot, és azóta is állandó tagja faunánknak. Napjainkban is zajlik hasonló folyamat, örvendetes módon az egyik legritkább lepkénk, a hetvenes években kipusztult, majd a kilencvenes évek végén a Zemplénben újra felbukkant vörös rókalepke kezde látványosan kiszélesíteni eddigi elterjedési területeit, és ha így folytatja néhány év múlva az egész országot meghódíthatja.

Kakasmandikó

Évről évre szűkül az egyetlen általam ismert kakasmandikó állomány élettere. Idén már csak néhány szobányi területen nyílik ez a tavaszi szépség: 

Az első tavaszi fotók

A szezon nyitánya immár hagyományosan (1 2) a Csertő közeli erdőszélen virító ligeti csillagvirágok fotózása. A nagy szél nem hagyott sok teret a kreatívkodásnak, ennyire futotta:

Ezt se hittem volna, hogy eljutunk idáig: a nap leggyakrabban látott madara a réti sas volt. Amikor ezt a szinkronozó párost lőttem, akkor egyszerre hét körözött a fejem felett.

Új királyt avattunk: Magyarország legnagyobb fája

Csejtei Péter természetfotós talált egy gigantikus nyárfát, Szombathelyi Gergely és Fekete Adrien pedig vette a fáradtságot, és utánajárt. A hírt megosztva nem kis felbolydulást okoztak a favadászok, de a természetbúvárok és fotósok körében is. Ennek köszönhetően kisebb konvoj indult Pósfai György nyomába, hogy szemtanúja legyen a szombati hitelesítő mérésnek. Gyuri a szalaggal. A kerület kereken 12 m, ezzel mától kezdve hivatalosan is ebben a gemenci nyárban tisztelhetjük Magyarország legnagyobb fáját:

 Alaposan dokumentált mérés:

Péter kénytelen elfogadni, hogy megtalálóként ő a nap sztárja:



A csapat nagyobbik fele:



Nagy fáknál a kötelező átkaroló művelet is sorra kerül. 9-10 résztvevő nélkül neki se álljunk:



Gyuri lenn, Laci fenn:



Ez az új planking. Fotózkodj kézenállásban nagy fa mellett!:




Gergő és Adrienn nem csak közvetítőként tündökölt, de ha már arra jártak találtak néhány szintén lenyűgöző fát. A legnagyobb ez a 9 méter feletti nyár.



A bárka vendégház és a szelíd dolmányos varjú:



A vendégház és Barkuti Balázs jóvoltából csónakokba szálhattunk, és átkeltünk a Koppány szigetre:

Ahol ezt a masszív, 750-es fekete nyárt kerestük fel:



A mai nappal leköszönt a Gemenc listavezető fája. A Marica-foki nyár pár centi híján 10 m kerületű:

Őszi füzértekercs

Gombamánia - Fűzfa géva (sárga gévagomba)

Ma sikerült ráakadnom pár tíz kilónyi gévára. Rántva tényleg olyan mint a csirkemell:

Pöfetegbőség

Egy hét, tizenöt óriás pöfeteg. A legjobb nap terítéke:

Gombamánia

Néhány éve fakeresés közben találtam egy kis akácost öreg óriás pöfetegekkel, amit jól megjegyeztem magamnak. Két következő évben is voltam ott, de mindig lemaradtam, csak megbarnult példányokba futottam bele. Idén végre rám mosolygott a szerencse, isteni finom rántva, ez az egyetlen gomba amit még a lányom is hajlandó megenni:

Fegyverzet: