Mediterrán orchideás körút 3.

A negyedik nap reggelén búcsút intünk Görögországnak, de az Albán határ közelében a hegyvidék még megajándékoz minket pár szépséggel. Ophrys ferrum-equinum:

Ophrys epirotica:


Ophrys lutea:


Ophrys hystera:

Átkelünk a határon és végigszáguldunk Albánián. Bár találunk orchideákat is, de én kicsit magamba fordultam, így sajnos nem fotóztam. Valahol egy régi kolostor romjai mellett egy mesebeli olajfaliget:

Késő este, jóval éjfél után érkezünk meg Montenegróba. Másnap korai kelés és indulás hazafelé. Persze a montenegrói úticéloknak is bele kell férniük ebbe a napba... A. laxliforás rét:

Nemsokára megérkezünk a Skodra tó fölé magasodó hegyoldalakra. Paradicsomi hely, és nem csak ez miatt a tengert megszégyenítő panoráma miatt:

Majomkosborok kilátással:

Bertolonii bangók:

Vad tulipánok (Tulipa silvestris):

A dendromán szív is feldobog, amikor idős gesztenyeligetek tűnnek fel az utak mentén. Nincs idő megállni fotózni, rengeteg csodaszép fa suhan el mellettünk. Csak miattuk is megérné visszatérni ide:

Balkáni haragossikló:

Meglepetés a gesztenyeligetekben tömegesen virító Dactilorhyza romana. Sajnos már a legtöbb elvirágzott, pedig az öreg gesztenyék az ujjaskosborok százaival nem semmi látványt nyújthattak:

Moraca kanyon:

Tara kanyon:

A Durmitoron még virágzanak a sáfrányok:

Átkelés a Durmitoron:

Amikor még poénnak tűnt az utat részben elzáró havat kerülgetni:

És amikor fel kellett adnunk és visszafordulnunk, majd jókora kerülőutat tenni Magyarország felé, (ami miatt csak hajnali 5 körül értünk haza):

Mediterrán orchideás körút 2.

Másnap egy korai komppal áthajózunk Korfura. Első megállónk egy öreg olajfaliget. Meglepődtem a fák vastagságán, talán még hatszázas is akadt köztük.

Az olajfák alatt rengeteg virág. Kardvirágok:



Szép számmal nőttek az orchideák is. Serapias lingua:


Anacamptis laxiflora  és Serapias lingua:


Serapias parviflora:



Serapias linguak, a háttérben Anacamptis laxiflora:


Egy eddig meg nem fejtett fajú Serapias:


Égig növő A. laxlifora:


Színhiányos A laxlifora:


Sivatagban:

A korfui brit temető híres orchideás hely, így mi is meglátogattuk. Anacamptis coriophora fragrans:

Négylábú találat:


Ophrys ferrum-equinum:



Ophrys cornuta:


Ophys spruneri


A hegyekben a megszokott fajok. Orchis anthropophora:


Orchis quadripunctata:


Mellesleg a panoráma:


Orchis italica:


Színanyag nélküli Serapias parviflora:


Serapias vomeracea:

És a nap megkoronázásaként végre egy olyan bangó, ami nagyon más mint a hazai fajok. Ophrys sicula:

Mediterrán orchideás körút 1.

Győzővel ismét ketten rójuk a kilométereket Szerbián át egészen Macedóniáig. Feszített az útitervünk, reggeltől estig menni fogunk a következő napokban. Ahogy átérünk Macedóniába, máris nézzük az útról is látható jobb élőhelyeket, és akárcsak tavaly, most is liliomokkal kezdjük az utat. Messzinai liliom (Fritillaria messanensis):

Macedónia gyönyörű ország, a hegyvidéki falvak a minaretekkel mesebeli látványt nyújtanak:

Macedón naplemente.

Az éjszakát a Mavrovo tó partján töltjük a hasonló nevű nemzeti parkban. Sátorverés sötétben, fejlámpával, majd reggel az alábbi látványra ébredés:

Másnap korai indulás, és az Ohridi tó az úticél. A tó környékét járva először csak bíboros kosborok, majd végre az első bangók is meglesznek.  Ophrys spegodes sp.:

Nálunk is él, de én itthon még nem láttam, így nagyon megörültem a zöldes sarkvirágnak ((Platanthera chlorantha)

Ophrys Spegodes sp:


Alsóbbrendű utakon át haladunk a görög határ felé, a szokásos megállókkal. Győző munkában:


Egy szépséges bíboros kosbor:

Megálló egy út menti gyepen váratlan eredménnyel.  Anacamptis morio X Anacamptis papilionacea. = Anacamptis xgennarii - lepkeorchidea és agárkosbor hibridje:

Már szürkületben lépjük át a görög határt, és egyre nagyobb ijedtséggel tapasztaljuk, hogy ahogy haladunk dél felé, annál több és komolyabb jelét tapasztaljuk az idei extrém télnek. Sok helyen elfagyott erdők, vagy még csak kora tavaszi flóra. És mindez tőlünk 1000km-el délebbre! Vészforgatókönyvre váltunk, és mivel tartunk attól, hogy a várt fajok még esetleg nem nyílnak, elhatározzuk, hogy másnap áthajózunk Korfura, talán azt már nem érintette a hideghullám.

Életjelek

Fekete kökörcsin egyszerűen:

Sápadt kosbor. Nem sokáig gyönyörködhetünk már benne, a nedves, hűvös klímát igényli, a felmelegedés miatt tőlünk eltűnőben:

Bodzaszagú ujjaskosborok. Van abban valami megható, amikor ugyanazzal a tővel évről évre találkozok. Ahogy közelítek a helyhez, mindig izgulok megvan -e, rendben van -e. Ő az egyik kedvencem, idén is jó kondícióban van:

Egy légies agárkosbor, szinte már papilionace:


A legkorábbi bangónk, a pókbangó is nyílik már: