2015. május 17., vasárnap

Isztriai orchidea túra - harmadik nap

Sátrat bontunk és elindulunk hazafelé, de a terv szerint kitérünk a a Cicarija hegységbe, ahol némi szerencsével eddig nem látott fajokba is botolhatunk. Rovinj mellett egy száraz gyepekkel szegélyezett dűlőút becsábít minket. Elénk kerül az első majomkosbor, majd sorra szebbnél szebb méhbangók következnek:


És a bangók folytatódnak, hatalmas O. incubacea-k, a legnagyobb van vagy 60 cm, és ismét poszméhbangók:
Orphys incubacea

Ophrys fuciflora

A tegnap esti poszméhbangóknak nézett fajról közben kiderült, hogy Orphys untchjii (sajnos ez miatt a tévedés miatt csak pongyolán fotóztam le):


Utoljára még néhány  O. Papilionacea, és hatalmas S. istriaca gyönyörködtet meg. Lenyűgöz ez a bőség, Győző is csak a légybangót hiányolja a tökéletes boldogsághoz, de az csak elkerül minket.  Magunk mögött hagyjuk a tengerparti vidéket, és közelítjük a Cicarija hegységet. Feltűnnek az út mellett az első bíboros kosborok, akad köztük 80 cm-es, is jó harminc centiméteres virágzattal. Ugyancsak gyakorivá válik a kardos madársisak. Toplicénél megállunk egy pillanatra, hogy a gyönyörű sziklaalakzatokat megcsodáljuk. Az út szélén bimbós adriai sallangvirágokba botlunk:


Nem hisszük el ezt a gazdagságot ami itt van! Megyünk tovább, alig haladunk pár kilométert, amikor fékezés, le az út menti rétre. Vitézkosborok és mocsári kosborok. Egyik szebb mint a másik. Mocsári kosbor:


Lassan magasabb hegyek közé érünk. Győző kérdezi, szerintem mire lehet számítani, én meg rámondom, hogy nagyon szeretnék egyszer füles kosbort látni, talán nagy szerencsével meglehet. A bangóknak, így Győző vágyott légybangójának már búcsút intettünk, az ezer méter feletti hegyek már nem az ő vidékük. Gyönyörű hegyi kaszálóra érünk, megállunk a pazar bíboros kosborokat látva:


Mellettük egy rakás majomkosbor, mind teljesen friss. Az erdő közelében rózsaszín, karcsú kosborok. Már csak nevetni tudok, és nem hiszem el: füleskosborok! Fél óra alatt valósággá vált a kívánságom!:


Újabb fajként egy rakás tojásdad békakonty az erdő szélén:


A fotózás után továbbmenve, bíboros kosborok, békakontyok, madárfészek kosborok szegélyezik az utat. Egy helyen megállunk egy kis fotószünetre, Győző előresétál, majd elkezd ugrálni és üvöltözni, mint aki megkergült. Mintha egy mesebeli tündér lesné a kívánságainkat, ott vannak az áhított légybangói, nem is kevés, több száz darab, végig tele velük az út széle! Azon nevetek, hogy Magyarországon összesen nincs annyi, mint amennyibe itt belebotlott. Tökéletes pillanat, Győző is csak vigyorog, mint a tejbetök és hitetlenkedik:


Továbbhaladva egyértelművé válik, hogy a füles kosbor gyakori ezen a vidéken, sorra lassítunk, ha meglátunk párat, majd már azt sem. Alig néhány órával az után a mondatom után, hogy de szeretnék egyszer füleskosbort látni, elhangzik az a számból, hogy "ne állj meg, csak egy füleskosbor!". Tudathasadásos állapot :) A hegyeken átérve - mint egy varázsütésre - eltűnnek az út mellől az orchideák, mi pedig nekilendülünk hazafelé. Olyan tömény adagot kaptunk az Isztria bőségéből (3 nap alatt 26 orchideafaj!), hogy időnk se volt befogadni.

1 megjegyzés:

Kavics írta...

Ezért is jó ez a blog, mert itt megmaradnak a képek és mi is részesei lehetünk. :-)