2010. december 30., csütörtök

Egy tökéletes nap


Korán reggel, még szürkületben indultam, és sötétedés után értem haza. Egész nap köd volt, a látótávolság 50-150 m körül változott. Ez nem kedvezett a fakeresésnek, és fény híján a mai fényképek is csapnivalóak lettek. Első utam Barcs mellé vezetett, nem messze attól a helytől ahol utoljára Györggyel jártam. Az őrizetlen karanténtelep belterületén egy szépséges nyár, a kapun tilos a bemenet táblák:
Remek példány, kerülete 628 cm (45.943903,17.412018):

A teleptől egy kőhajításnyira két szép nyár. A bal 640-es (45.942068,17.412189), a jobb 728-as (45.942247,17.412661):

A közelben elhagyott házak rogyadoznak. Az egyik kert szélén 532-es tölgy áll bokáig szemétben (45.945843,17.411331):

Következő úti cél Vízvár. Néhány km gyaloglás, és elérem a kinézett erdősávot. Négyszázas tölgyek, öreg gyertyánok, és egy szem listásként ez az 517-es tölgy(46.08995,17.273637):

Irány tovább Bélavárra. Homoki bükkös. Szokatlan nekem a bükk a homokon. Erdei fenyő és bükk:Egy 440-es, (46.132925,17.218877) és egy 404-es (46.130075,17.218831) kerül elő. Szép gyertyánok is akadnak:


A legnagyobb gyertyán 317-es (46.132628,17.221023). Meglepetésre belebotlok egy 402-es hársba (46.132777,17.219049) is.

A nap fénypontja Komlósd. Már tavasszal, a babócsai nárcisz túrán észrevettem a falu szélén álló tölgyeket. Most teszek egy kis kitérőt, hogy lemérjem őket. Ahogy meglátom az elsőt fülig érő vigyor ül az arcomra. Nem kell lemérnem hogy lássam: Hatszázas!!!! Nem egyenes talajon áll, kétszer mérem le, a biztonság kedvéért. Favadász pályafutásom negyedik hatszázas tölgye:

A három testőre is listás. Balról jobbra: 638(46.016868,17.389832), 519(46.017144,17.389811), 520(46.017419,17.389811), 522(46.017673,17.389768):

Drávaszentesnél lekanyarodok Ferenctelep felé. A telepnél már olyan rossz az út, hogy feladom, visszafordulok. Lassan szürkülni is kezd, de annyi időm még van, hogy ellenőrizzek egy az úttól 100-m re meglátott fakoronát. Ugyanolyan mint a szil, amit Györggyel találtunk. Valóban vénic szil, hasonló fekvésű mint a novemberi fa, de szebb formájú, és nagyobb annál. 540 cm-el a második lesz a szillistán (45.977425,17.388094):
2010 dec. 31.-én 132 db listás méretű fa szerepel az adatbázisban ( jobb oldali menü - Falisták térképpel). Ezek nagyobb része még nem került fel a Dendrománia országos listájára.

2010. december 19., vasárnap

Merenye télen

Ma kihasználva a friss hó és a napsütés ritka együttállását, leugrottam Merenyébe a nagy tölgyhöz. Más utat választottam mint eddig, próbáltam kihagyni a mocsaras erdősávot. A kerülő váratlan ajándékként egy kapitális mezei juhart eredményezett. 384-cm kerületével a második helyre kerül az országos listán (46.061107,17.699736):

Az erdei vízmosások, árkok befagytak, belepte őket a húszcentis hó. Gondosan kerülgettem a gyanúsan egyenletes felületeket. Már csak kőhajításnyira jártam a nagy fától, amikor a lankadó figyelem megbosszulta magát: térdig merültem a jeges vízbe. A hőmérséklet -12 fok, a nadrágom pár perc alatt keményre fagyott. Ha már itt voltam nem fordultam vissza, irány a fa. 10 kattintás után megadták magukat a frissen töltött elemek. Másik garnitúra nincs nálam, indulás hazafelé. Három kép:

Elhoztam a céges hd kamerát is kipróbálni, de csak ennyire futotta:

2010. november 21., vasárnap

Novemberi körtúra


A mai körúton már ismert fákat céloztunk meg Pósfai Györggyel. A méreteket és koordinátákat György jegyezte fel, így -e bejegyzésben - fejből idézve -csak körülbelüli értékek megadására vállalkozom. Az út talán legszebb fája szántó közepén, magányosan áll Barcs közelében. Szél Győző találata. Kerülete 780 cm felett:

Ha alkoholról van szó, a népi lelemény határtalan. Így lesz a nyárfaóriásból bárpult:

A nyárhoz vezető útról észreveszünk egy nagyobb fát a szántó túloldalán. Tölgynek tűnik, majd ahogy közeledünk már kisebb nyárnak látjuk. Csak 20 méterről döbbenünk rá, hogy egyik sem. Vénic szil, nem is akármilyen! Kerülete 518 cm:

Még ki sem élvezzük a váratlan találat örömét, az út mellett újabb ígéretes koronák tűnnek fel. Ismét szeret minket fortuna, 3 szép, eddig ismeretlen nyárfa. Kettő csomoros, méretük picivel 7 m alatt, egy viszont 7 méter feletti, egyenes, nagyon magas, erőteljes törzsű nyárszépség.

7 m alatt picivel:

A bal oldali a hétszázas:

Van benne pár köbméter:

Tovább a somogytarnócai parkba, ahol egy 550 es tölgyet, és két négyszázas tulipánfát mérünk le:
A következő megálló a csokonyavisontai fás legelő:
Gyuri ellenőrzi mennyit gyarapodott ez az 570 körüli szépség:

Csokonyavisontai 550-es tulipánfa:

Pacsérvisnyei 567-es tölgy:

2010. november 7., vasárnap

2010. november 6., szombat

Irány Jankovác!


Jó időben tisztán látszanak tőlünk a Papuk hegység csúcsai. Régi, folytonosan halogatott terv volt a határ menti hegység felfedezése. Ma végre nekivágtunk. Úti célunk Jankovác, egy közeli - Szigetvártól kevesebb mint 100 km - kedvelt horvát kirándulóhely. Nem tudom horvát viszonyok között mi számít kedveltnek, de mi egész nap mindössze egy kiránduló párt láttunk rajtunk kívűl, pedig az idő az szó szerint fantasztikus volt. A két pisztrángos tó mellett vadászház áll, egykor a névadó Jankovich József gróf építtette:

A legnagyobb látványosság a Jankovác patak vízesése. A megközelítés némi óvatosságot igényel:

Ha szerencsénk van még szalamandrákkal is találkozunk:

Pihenő és csoportkép a vízesések után:

Az őszi színek hihetetlen intenzítással ragyogtak. A tavak színe bronzra váltott:

Ő volt itt a legnagyobb pisztráng. 2 kg körülire saccoltam:

Tóparti pihenő:

A gróf sírja a patak forrása felett, egy közeli barlangban:

Nem messze a sírtól található a denevéres barlang. Szabadon látogatható, de zseblámpa ajánlott. Mi nem láttunk denevért:

Az ösvény meredek hegyoldalban vezet tovább:

Nemsokára megérkezünk a települést alapító üvegkészítők sírjaihoz. Az üvegszikla smaragdként ragyog a napsütésben:

Nagyon jól éreztük magunkat, élményekkel teli nap volt. Remélem más is kedvet kapott egy kis határmenti kalandozáshoz!