2011. június 27., hétfő

Gyertyán és nőszőfű


A Barta féle falista megemlít két kapitális gyertyánt Homokszentgyörgy környékén. Régóta szerettük volna felderíteni őket, és Zolinak sikerült is a kisebbik nyomára akadni. A szombati utunkon ezt kerestük fel, és reméltük, hogy előkerül az 5 m feletti óriás is. A kisebb fa is gyönyörű, 483-as matuzsálem. Fantasztikus példány lehetett fénykorában, magas törzsű, erőteljes. Most már halódik, két fő ága letört, egy nagyobb sarj-ág él még. Belseje hatamas üreg, kérge leomlóban (koordináták):

Sajnos nem akadtunk rá a nagyobbra, be kellett érnünk ezzel a 340 cm kerületűvel (koordináták):

A területen rengeteg a dámvad. Kőris és dám:

Rétisas reppent fel elöttünk, darázsölyvek köröztek felettünk, és az egyre gyakoribb barna kányák sem maradtak el:

Bejártuk a falu körül elterülő egykori legelőket:

Az egyik legelőterület egy általam eddig nem látott társulásból, kőrisekből és vörös tölgyekből állt. A legnagyobb vörös tölgyek 440 körüli kerülettel bírtak. Az őszi lombszíneződéskor ide még visszatérek. Kutyatejszender hernyó a legelőn:

Zoli érdekes adalékot hallott az odvas 595 cm-es somogytarnócai tölgyről, amelyet az akácos legelő felderítésekor találtunk (link). 1963-64 környékén ez alá a fa alá húzódott be a helyi juhász a vihar elől. A fába villám csapott, a juhász meghalt, és ekkor keletkezett a sérülés a fa törzsén.

Vasárnap Sellye felé vettem az irányt Hódossy Attila természetvédelmi őrrel, aki egy nagy tölgyet ígért nekem. Út közben döbbenten konstatáltam, hogy a teklafalusi fás legelőt kivágták. Sajnos nem állt semmilyen védelem alatt, így a természetvédelem tehetetlenül nézte végig, mint válnak tűzifává az évszázados tölgyek.

A sellyei tölgyet nem találtuk meg, Attila is csak elmondás alapján kereste, így lehet hogy még visszatérünk ide. Az út mégis nagy élmény volt nekem, mert egy erdőszéli kaszálón egy aranysakálba botlottam. Soha nem láttam még, és most 10-15 méterre sétált előttem át az úton egy szép egészséges példány. Sajnos a fényképezőgép a hátizsákban lapult, így nem készülhetett fotó. Egy kőhajításnyira a sakáltalálkozó után egy Gyászlepkét pillantottam meg. Az egyik legszebb nappali lepkénk a hegyvidékeinken fordul elő, ez a terület egyáltalán nem az ő világa. Eddig egyszer találkoztam vele, jó húsz évvel ezelőtt a Zselicben. Képre itt sem maradt idő.

Hazafelé megálltunk megnézni a bogdásai fákat. Attila a nagy fűz alatt:

A bogdásai réten a fűznél kisebb csodák is előfordulnak. A mocsári nőszőfű szép állomány él itt, és mi épp a legjobbkor érkeztünk: