2009. április 26., vasárnap

Gesztenye és Bazsarózsa


A zengővárkonyi gesztenyés. A tavaly őszi látogatás után végre bepótoltuk a lemaradást, és ellátogattunk a nagy fákkal tarkított gesztenyeligetbe. A kéregrák itt is pusztított, de a fák élnek. A terület gondozott, a napsütésben egyenesen mesebeli:

És ez a fa a nagyokhoz képest még suhanc:

Ágasbogas vénség:

Fantasztikus fák:

A gesztenyeligeti feltöltődés után továbbindultunk Hosszúheténybe, hogy megcsodáljuk a Zengőn virágzó Bánáti bazsarózsákat. Talán a legszebb vadvirágunk hazánkban csak itt él.

Még virágzik a Tavaszi hérics:

A kék egy valószerűtlenűl erős árnyalatában pompázik az Erdei gyöngyköles:

A nagymező feletti ligetekkel tarkított erdőben virítanak a bazsarózsák:

A nagymezőn már a kosborok is nyílnak, így ez a sötét lila agárkosbor:

És a majomkosbor. Most láttam előszőr ezt a kis virágot, és tényleg valószerűtlen. Eddig is tudtam hogy a virágzatot alkotó virágok emlékeztetnek egy kismajomra, de hogy szemük és szájuk is van azt nem gondoltam volna ( kinagyítva látszik a képen a mosolygó arc )

Nagytermetű, feltűnő színezetű molylepke a fésűs csápú korhadékmoly:

2009. április 21., kedd

Hársfaszender


A szenderek mindig is kedvenceim voltak. Minden találkozás ezekkel a szépségekkel élmény. Frissen kikelt hársfaszender:

2009. április 20., hétfő

Fél óra a ház körül - rovarok


A nünüke csápjai mint kék gyöngysorok.

A kockáslepke az egyetlen hazai képviselője a mozaiklepkék trópusokon elterjedt családjának.

Talán a leggyakoribb busalepkénk a cigánylepke.

2009. április 13., hétfő

Dióspuszta - Fák és egyebek


Dióspuszta neve ismerősen csenghet a bulvárolvasóknak, Demjén Ferenc költözött ide a világ zajától menekülve. Tényleg a világ vége, a csendnek súlya van, a földesút pora mint nyáron.

Már repül a kis busalepke:

És a pókhálóslepkék első nemzedéke:


Felettem meglepetésként rétisaspár hajtja egymást. 3 km gyalogás után el is érem a kiszemelt erdősávot. Ez is mint mostanában megszoktam egy régi fás legelő maradványa - a google earthben még nem látszott :). Még megtalálom a gémeskút maradványait, és a melegben élvezem a szép vegyesfelvágottat: juharok, körték, bükkök, tölgyek felváltva:

Formás 420-as tölgy:

310-es mezei juhar ( 46° 7'48.79"É, 17°42'20.86"K ) :

Lótücsök az úton:

Ibolyalakoma:

450-es tölgyikrek:

Szeretem a hajnalpírlekéket, nálam ők a tavaszhozók:


Bükkből egy 399-es érdemel említést ( 46° 8'3.98"É, 17°42'10.13"K), és ez a nagyon szép formájú fa, amely már listás méretű: 421 cm ( 46° 8'12.58"É, 17°41'58.85"K ):

Vadnyúl, többször szarvas riadozik elöttem. Sajnos az erdőgazdálkodás itt is "jól dolgozik", számos impozáns tuskó került az utamba. Visszafelé is élvezem a gyaloglást, ez az én meditációm.

A végére egy C-betűs lepke:

2009. április 4., szombat

Somogyviszló


A mai út rendhagyó volt, mert végre elővehettem a bringát, így egy 30 km bicikli, 15 km gyaloglás duatlon keretében jártam be az ígéretesnek tűnő területet. Holnap gond lessz a felkeléssel azt hiszem :)

A Somogyviszló melletti erdős terület egykor legelő lehetett, nagy bükkök, tölgyek, gyertyánok, körték állnak laza együttesekben a fiatal akácos/bükkös erdőrészekben. Sok nagy bükk áll kiszáradva lábon, a valószínüsíthető legnagyobbal fűrész végzett.

530 cm kerületű tönk:

A jelenlegi legszebb 461 cm kerületű ( 46° 7'42.05"É, 17°46'33.36"K - 46° 7'46.19"É, 17°46'6.79"K - bizonytalan koordináta, kb. 50 m-es pontossággal ):

A legtöbb épphogy lemarad néhány centivel a listás mérettől:

Ez viszont éppen megvan. 403 cm ( 46° 7'46.19"É, 17°46'6.79"K - bizonytalan koordináta, kb. 50 m-es pontossággal ):

Nemcsak bükkök, szép tölgyek is akadnak:


A rangidős ez a 492 cm kerületű fa. Sajnos a túloldala odvas, ha épp lenne 500 felett mért volna a centi:

A keltikék itt még szebbek: