2016. december 27., kedd

A szokásos évzáró poszt

Orchideafronton nem panaszkodhatok, a terveim jó része megvalósult, az eddig látott fajok száma 63-ra emelkedett. Ismét eljutottam Horvátországba, és új célpontként Ausztriába is. A legnagyobb fogás is a sógoroknál született, a papucskosbor bakancslistás vágyam volt, nagy élmény volt ráakadni. Talán az idei évben mászkáltam a legtöbbet hazai tájakon is, főleg a Villányi hegységben, a Mecsekben és környékén, de mivel inkább új élőhelyeket keresgéltem, mint fotós célpontokat, ezek jó része nem került bejegyzésre, csak egy-egy jellemző, vagy a szándékomnak megfelelően megvalósult képet posztoltam róluk.

A családi kirándulások is jól alakultak, voltunk tavasszal a nyugati országrészben, itt néhány szép fát is útba ejtettünk, majd ősszel Olaszországban Toszkán tájakon jártunk (erről nem készült bejegyzés, mert maradtunk a hagyományos látnivalóknál).

És végül a fák. Sajnos méltatlanul háttérbe szorultak. A környéken elfogytak, egyre messzebb kellett mennem ismeretlen területekért. Ezeknek az utaknak a zöme is eredmény nélkül zárult, nem írtam róluk (bár lehet kellett volna, mert néha már nem tudom, hogy a térképen kinézett helyen nem jártam -e már korábban). Szégyenletes, de ez évben 1, azaz mindösszesen egy darab új találatot jegyezhettem. A saját fák hiányáért részben kárpótol, hogy országos viszonylatban még mindig sok remek fa kerül elő, és még ha nem is az én találataim, de megcsodálhatom őket Gyuri havi rendszerességű beszámolóiban.
Ha a fák el is maradtak, azért volt egy kerékpáros dendromán találkozó a szervezésemben, talán sikeresnek mondható, és jó élményként emlékeznek rá a többiek. Az ősz legnagyobb eseménye az alföldi pusztákon összegyűlt daru tízezrek látványa volt, ez az út is a dendromán csapat lelkének, Pósfai Györgynek köszönhető.

Mi várható jövőre? El szeretnék merülni kicsit jobban a közeli orchideafajokban, még bennem maradt jó pár kép, ami a fejemben él, de még nem sikerült kicsiholnom a gépből. A fakereső utakat igyekszem kiterjeszteni, néhánynál nem lesz több, de kicsit messzebbre tekintek majd. A blogolás marad, jó  tükör ez nekem, kicsit napló/filofax jellege is van, meg a bejegyzéseken azt is érdekes látnom, ahogy változok a korral. Soha nem voltam egy bőbeszédű típus, de egyre nehezebben csikarok ki magamból pár mondatnál többet (ez valami tudattalan "csak akkor beszélj ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani" dolog, azt hiszem), ezért folyamatosan tolódik el a műfaj a fotoblog irányába. Ez van, ezen nem tudok változtatni. És még utoljára, azt hiszem tartozom ezzel már régóta sokaknak: szeretnék köszönetet mondani azoknak a hasonszőrű dendromán, botanikus vagy orchidióta barátaimnak akikkel egymást segítve hajtjuk a mániáinkat.

2016. november 14., hétfő

Darvak

Dendromán elhajlás. Gyuri vendégszeretetét és kalauzolását élvezve darvakat és egyéb alföldi csodákat kergettünk a hétvégén. A deszki tölgynél:

Nagyon hiányzott egy tele. Réti fülesbagoly, már ha elhiszi valaki:

Első kuvikom bizonyító fotója:
És azok a csodálatos darvak. Már az első nap sokat láttunk, de a katarzis a másodikra maradt. Sok ezer vett körül minket, legeltek, repültek, krúgattak, lenyűgöztek.
Elbi részletes és jól fotodokumentált beszámolója itt és emitt.

2016. október 9., vasárnap

Kálmáncsai cserek - 7 év után

2009-ben jártam egy remek kálmáncsai erdőrészletben, ahol sok 400-as cser nőtt. Abban a reményben kerestem fel újra, hogy néhány belenőtt a listába. Úgy látszik a csereknél 500 körül van egy bűvös határ, kidőltek, félbeszakadtak a listavárományosok, így meg kellett elégednem a már akkor is listás egyetlen fával. Most 524-es, 18 cm-t gyarapodott 7 év alatt. Alig 2.5cm az éves gyarapodás:

2016. augusztus 7., vasárnap

Pontuszi nőszőfű

Egy kis mellékes kitérő a Keszthelyi-hegységbe újabb nőszőfű fajt hozott. Pontuszi nőszőfű - Epipactis pontica:

Norden nőszőfű ott is akad:

2016. július 29., péntek

Nyár - nőszőfüvek

Mostanában inkább gép nélkül lófrálok, új élőhelyek után kutatgatok, néha gombázok. Jól esik csak a természetre koncentrálni és nem a fényképezési kényszerbe szorítani a túrát. Azért hébe-hóba kattintani is kell egy picit:

Visegrádi ásványvíz reklám nagy gyöngyházlepkével:

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Norden nőszőfű - Epipactis nordeniorum

Mecseki nőszőfű - Epipactis mecsekensis

2016. május 22., vasárnap

Gérbics, Madársisak, Madárfészkek

Sok a gérbics idén, de kevés a szép, a legtöbbet eláztatta a sok csapadék, a virágok bebarnultak. Egy üdítő kivétel:



A fehér madársisak gyakori kis orchidea, ez miatt minden évben háttérbe szorítom a jobb fajok miatt, és mire észbe kapok elvirágzik. Idén is majdnem így jártam, a szokott helyen már lenyíltak, csak az erdő mélyén akad még fotózható:


Madárfészek kosborból rengeteg van idén. Egy óriás, nem láttam még ekkorát, volt vagy 40 cm, akkora mint egy bíboros kosbor:


Tavalyi kórók, és egy idei virág:


Egy kis csoport:

2016. május 18., szerda

Nyugaton a helyzet

Nyílnak a széleslevelű ujjaskosborok:



A pár szál hazai lappföldi ujjaskosbor is nyiladozik:


A nyugati határ boldogabbik felén légybangó:

Légy és pókbangó hibrid:

Poszméh bangó:

És  - a bakancslistám egyik eleme kihúzva - Papucskosbor:

2016. május 16., hétfő