Évzáró kőrisekkel

A somogyi évzáró túra első állomása Mike, és ez a három centi híján méretes tölgy.

A szabási legelő meglepett, szinte csak kőris, néhány körtével tarkítva:

Sajnos csak ez az egy méretes akadt, de ez is csak 420-as:

A kutasi legelő a szabási koppintása, azzal a különbséggel, hogy itt teljes a kőrisuralom. Sajnos mind egyívású, 350 körüli. Visszafelé a másik irányból kerülök meg egy kis erdőt, az árokparti bozótban kapitális, 545-ös kőrisbe botlok:

Hazafelé Lábod környékén eredménytelenül keresgélek, zárásnak benézek a listavezető kőrishez. Mintha picit korhadna, egyik ágát a harkályok is kikezdték:

Egy kis számvetés: Az idei évben 15 új találat került fel a személyes falistáimra, ez a tavalyi évhez képest nagyjából stagnálást jelent. A horvát túrának köszönhetően nagy lendületet vett a vadon élő orchideák keresésének mániája, 56-ra bővült az eddig megtalált fajok száma.

Őszi fák

Reggeli fényben fürdő cser a Zselicben.

Pósfai Gyuri és a legutóbbi csokonyavisontai tölgy:

Gyuriék és a csodálatos péterhidai tölgy:



Ugrás egy héttel előre. Bőszénfai 605-ös meglepetésfűz:

Novemberben egy szál pólóban fázni nem túl gyakran fordul elő. Néhány éve jártam itt utoljára, a bükkök egy része elpusztult, így a legnagyobb 520-as is. Szerencsére jó néhány áll még, a legnagyobb most ez a 485-ös:

Egy 450-es, de a lényeg nem a bükk, hanem jobb oldalon a háttérben lévő fa. Előző alkalommal nem tűnt fel, mert rengeteg a 250 körüli körte a területen, de ez egy 262-es barkóca berkenye:

Az ősz szépségei:

Csokonyvisonta és a péterhidai tölgy

Ma folytattam a csokonyavisontai legelő nyugati oldalának felderítését. A szigetvári napsütésből a sűrű ködbe csöppentem, de egy új 550-es tölggyel azért bővült a lista:

Az úttól 10m-re egy 420-as kőris. Hogy nem vettük ezt eddig észre?:

Zoli említette ezt a nagy cseresznyét a somogyaracsi út szélén. 405-nek mértem. Egy nagy 4-es számot rajzoltak rá, lehet, hogy már kivágásra jelölték:

A péterhidai Ent még mindig csodálatos:

Őszi füzértekercs

A száraz idő miatt már majdnem lemondtam róluk:

Ősz - Goricai kikericsek és a lajosházai tölgy

Goricai őszi séta kikericsekkel:


Akár alpesi rét is lehetne:

Faluszéli libalegelő:

Goricai patak:

Gabóm ajtómániás:

Kellett negyed óra míg kihámoztam a bodza és japán keserűfű tengeréből a lajosházai tölgyet. Évi 3 cm-es ütemben gyarapszik, most 706-os.

Családi kirándulás fákkal - Őrség, Ausztria

Útban a szálláshelyünk felé bepótoltam két régi adósságot. A nagykutasi, listavezető szelídgesztenye:

Körmend. Tudtam, hogy az egyik legszebb platánunk, de minden várakozásom felülmúlta. Láttam már nagyobb hazait, de nálam eddig ez a favorit:

A lányok a körmendi kastély erkélyén. Egy kis bohóckodás a zászlóval:

A farkasfai szállásfoglalás után még maradt idő egy kis magyarszombatfai cserepezésre, és a veleméri templomhoz is elugrottunk:

Másnap Ausztria, Grác. A belvárosban sétáltunk egy jót, a legszebb talán a Grazer Landhaus volt:

A faun ölében:

Gráctól nem messze, Übelbach közelében, egy kis hegyi tanyán két gyönyörű hárs áll. A nagyobb egy picit a mi szőkedencsi fánkra emlékeztető, alacsonyan elágazó fa. A mérete rendkívüli: 1305 cm. Ekkora törzskerületű fát még nem láttam:

A másik fa egy legelőn áll, idilli környezetben, ez se semmi méretű, 890-es:

A csodás panoráma előtt mi is elcsábulunk egy-egy fotóra:

Valami mindig megállásra csábít:

A következő állomás a Lurgrotte barlang Semriachban. Ausztria legnagyobb és leglátványosabb cseppkőbarlangja Európa egyik legnagyobb barlangtermével:

Ez a nagy oszlop a világ legnagyobb függő cseppköve:

Maradunk Semriachban, a Kesselfall vízesés a következő állomás, de az idei szárazság keresztűlhúzta a tervet, a patak egyszerűen kiszáradt:

Rengeteg itt az erdei ciklámen:

A következő reggel ismét Ausztria. Valószínűleg minden országnak megvan a maga "1000 éves" tölgye. Nekünk is megvolt a zsennyei óriás, és az osztrákoknak is megvan a maguké. Bad Blumau tölgye mindent megkap amit egy szép fa megérdemel. A faluban jól kitáblázva, több helyen, végig a fáig "1000 éves tölgy" és kicsit megmosolyogtatóan az "Európa legöregebb tölgyfája" felirat. A fa közelében kiépített parkoló, táblával jelezve, hogy az "1000 éves tölgy látogatóinak". Lemérem, kisebb mint a jelzett érték, 728 cm a kerülete. Persze ennek ellenére pazar példány, jó erőben van, akár 300 éves is lehet:

A nap nagy részét Herbersteinre szántuk. Ez a komplexum egy teljes napot megér, állatkert, kastély, múzeum, és egy csodás szurdokvölgy egyben. A kastély számomra azért is érdekes volt, mert itt az eredeti berendezés maradt meg, nem rabolta le a szocializmus a kastélyokat mint nálunk.

Hazafelé még elugrunk Riegersburgba, de a várra már csak kívülről maradt időnk:

Utolsó nap, Pityerszer:

Útba esett, így nem hagyhattam ki, beugrottam a baki tölgyhöz, mely nagyobb és legalább olyan szép fa, mint az osztrák "ezeréves". Derékig érő csalánban áll, körülötte a leszakadt, letört ágak. Sehol egy eligazító tábla, sehol egy parkoló :(

Jót eszünk a Krisna völgyben, még ökörfogatozunk is egyet, és arról se feledkezem meg, hogy a tavaly nadrágszíjjal méretesnek mért tölgyet normális centivel is számba vegyem. 510-es, a listán a helye: