2008. október 26., vasárnap

Babás-szerkövek -Zsongorkő - Pálos kolostor


Kirándultunk egyet a megszokott útvonalon. A várt melegedés helyett folyamatosan hűlt le az idő, a hegy csúcsa felhőbe burkolódzott, a csontig hatoló nyirkos hideg sokat elvett a kirándulás öröméből.

2008. október 19., vasárnap

Gesztenyepusztulás - Zengővárkony


Az ország egykor legszebb gesztenyésében jártam ma. Sajnos teljesen véletelenül vetődtem Zengővárkonyra így nem készültem fel a nagy fák koordinátáival. Bíztam a helyiek segítségében, akik a Rockenbauer Pál sírja mellett fekvő gesztenyéshez kalauzoltak. Nagy fák akadtak itt, is, de messze nem akkorák, mint amit vártam. Sorra kérdeztem a számos gesztenyét szedő helybélit, hogy merre vannak az igazi öreg fák. Mind azt mondták, itt voltak, de kivágták őket, így az ötödik megkérdezett után már kénytelen voltam elhinni. Persze otthon kiderült, hogy kilométerekre voltam a keresett helytől. Rockenbauer Pál szegény elszomorodna ha látná mi lett kedvenc erdejével:

A kéregrák hatalmas pusztítást végzett, halott fák tömkelege meredezik az ég felé:



A kéregrák néhány évtizede jelent meg a kontinensen, a kórokozó egy ázsiából behurcolt mikroszkópikus gombafaj. Már vagy egy évtizede ismert az ellene való védekezés, amely a a kórokozó csökkent virulenciájú törzseinek elterjesztésén alapszik. Ez nem más mint egyfajta védőoltás legyengített kórokozókkal, mely védettséget ad a fáknak a virulensebb törzsekkel szemben. Ezzel a már megbetegedett egyedek is kezelhetők és gyógyíthatók lennének. Itt olvasható egy cikk a kezelésről: >>>> Szerintem egy többszáz éves fa igenis műemlék, védeni kellene, és áldozni rá. Csak remélem hogy a Zengővárkonyi nagy fák nem úgy néznek ki mint ezek a szerencsétlen mementók a képeken. Talán jobb is hogy lemaradtam róluk.

2008. október 11., szombat

Fák, halál, egy esküvő és még fák


Ennek az útnak volt egy szürreális pillanata, és bár az utolsó nap történt meg velünk, mégis ezzel kezdeném. Keszthelyen történt, a kastély előtt. A bejárat elé kanyarodva feltűnt, hogy egy öregúr pihen az egyik padon, de furcsamód egy hölgy tapogatja a pulzusát, és a kastély személyzete is körülállja. Az öreg arca nyugodt volt, és békés. Lepihent egy padra a gyönyörű őszi fényben és meghalt. Bennem fura érzések keringtek, annyira békés és szép módja volt az elmúlásnak, hogy nem tudott megrázni, inkább csak rácsodálkoztam. Gabót viszont feldúlta a dolog, így gyorsan továbbmentünk és befordultunk a kastély sarkánál. Ekkor szembetaláltuk magunkat a tökéletes kontraszttal, hiszen alig pár méterre az előző helytől, a terebélyes Ginko fa alatt egy menyasszony és vőlegény fotózkodott. Fura élmény volt a születés és elmúlás ilyen természetes egymás mellett létezése. Aztán persze igazi uticélunkat, a park öreg tölgyét is felkerestük.

6 méteres kerületbe foglalt tömör erő :


Visszatérve az eredeti kronológiához, első állomásunk Iharosberény volt. Az Inkey család egykori kastélya ma iskola. A kastélyparkban mesebeli csodák rejtőznek. Nekem annyira valószerütlenek ezek a bébi-mammutfenyők, mindtha egy fantasybe csöppentem volna:

A legnagyobb hazai mammut, 7,1 méter kerülettel:


És a kistestvére 6,6 méterrel:

Ismét egy mesefa, ez egy 530 cm kerületű Himalájai cédrus:


Ez pedig egy 550-es tulipánfa, és egy 470-es vadgesztenye.



Ezek a fák fajukban a legnagyobbak Magyarországon. Iharosberényről még annyit illik tudni hogy szelidgesztenye nagyhatalom. Az iharosi kertekben hemzsegnek az öreg gesztenyefák, de a kerítések visszariasztottak, így nem sikerült egyet sem közelről megnéznem :)

A szép időben fellelkesülve indultunk tovább a szentgyörgyvári öreg szelídgesztenyéhez. Sajnos nem lett felhőtlen az örömünk. A sokszáz éves mesefa haldoklik, az öreg fa elszáradt, az oldalsarj ami él még, de egyik felét annak is lefűrészelték már. Siessen aki még látni akarja: