Novemberi körtúra

A mai körúton már ismert fákat céloztunk meg Pósfai Györggyel. A méreteket és koordinátákat György jegyezte fel, így -e bejegyzésben - fejből idézve -csak körülbelüli értékek megadására vállalkozom. Az út talán legszebb fája szántó közepén, magányosan áll Barcs közelében. Szél Győző találata. Kerülete 780 cm felett:

Ha alkoholról van szó, a népi lelemény határtalan. Így lesz a nyárfaóriásból bárpult:

A nyárhoz vezető útról észreveszünk egy nagyobb fát a szántó túloldalán. Tölgynek tűnik, majd ahogy közeledünk már kisebb nyárnak látjuk. Csak 20 méterről döbbenünk rá, hogy egyik sem. Vénic szil, nem is akármilyen! Kerülete 518 cm:

Még ki sem élvezzük a váratlan találat örömét, az út mellett újabb ígéretes koronák tűnnek fel. Ismét szeret minket fortuna, 3 szép, eddig ismeretlen nyárfa. Kettő csomoros, méretük picivel 7 m alatt, egy viszont 7 méter feletti, egyenes, nagyon magas, erőteljes törzsű nyárszépség.

7 m alatt picivel:

A bal oldali a hétszázas:

Van benne pár köbméter:

Tovább a somogytarnócai parkba, ahol egy 550 es tölgyet, és két négyszázas tulipánfát mérünk le:

A következő megálló a csokonyavisontai fás legelő:

Gyuri ellenőrzi mennyit gyarapodott ez az 570 körüli szépség:

Csokonyavisontai 550-es tulipánfa:

Pacsérvisnyei 567-es tölgy:

Somogyhatvan - Csertölgy

540-es csertölgy Somogyhatvan közelében (46.116103,17.726696):

Irány Jankovác!

Jó időben tisztán látszanak tőlünk a Papuk hegység csúcsai. Régi, folytonosan halogatott terv volt a határ menti hegység felfedezése. Ma végre nekivágtunk. Úti célunk Jankovác, egy közeli - Szigetvártól kevesebb mint 100 km - kedvelt horvát kirándulóhely. Nem tudom horvát viszonyok között mi számít kedveltnek, de mi egész nap mindössze egy kiránduló párt láttunk rajtunk kívűl, pedig az idő az szó szerint fantasztikus volt. A két pisztrángos tó mellett vadászház áll, egykor a névadó Jankovich József gróf építtette:

A legnagyobb látványosság a Jankovác patak vízesése. A megközelítés némi óvatosságot igényel:

Ha szerencsénk van még szalamandrákkal is találkozunk:

Pihenő és csoportkép a vízesések után:

Az őszi színek hihetetlen intenzítással ragyogtak. A tavak színe bronzra váltott:

Ő volt itt a legnagyobb pisztráng. 2 kg körülire saccoltam:

Tóparti pihenő:

A gróf sírja a patak forrása felett, egy közeli barlangban:

Nem messze a sírtól található a denevéres barlang. Szabadon látogatható, de zseblámpa ajánlott. Mi nem láttunk denevért:

Az ösvény meredek hegyoldalban vezet tovább:

Nemsokára megérkezünk a települést alapító üvegkészítők sírjaihoz. Az üvegszikla smaragdként ragyog a napsütésben:

Nagyon jól éreztük magunkat, élményekkel teli nap volt. Remélem más is kedvet kapott egy kis határmenti kalandozáshoz!