Idén csak 5 poszt született, negatív rekord. A fás vonalon két emlékezetes programban volt részem, egyik a szigetközi dendromán találkozó, a másik egy zalai út a pölöskei hatszázasok erdejébe. Blogbejegyzések nem születtek ezekről az utakról, de a facebookra posztoltam róluk. Az orchideás bejegyzések is néha összevonva, több út képanyaga egy posztba sűritve került közzétételre. Az év eleji terveket a covid lenullázta, de aztán berobbant egy nagyon jó hazai szezon, az alföldön különlegesen jó évvel, valódi orchideabőséggel. Idén két osztrák út jött össze, mindkettő várakozáson felüli eredménnyel zárult. A legemlékezetesebb számomra egy saját találat, az Anacamptis x ticinensis, a poloskaszagú kosbor és a vitézvirág hibridje, amit saját szimatom után menve, tipp és előzmény nélkül sikerült megtalálnom, és amit ebben az évben csak én fotóztam itthon. Kicsit olyan élmény volt, mint egy ismeretlen 600-as tölgyre ráakadni :) Említésre méltó esemény, hogy több mint 40 orchideafotóm került beválogatásra Molnár V. Attila, Magyarország orchideái című, év elején megjelent kötetébe. Boldog Új Évet mindenkinek!
Pölöskei szépség: