2016. május 22., vasárnap

Gérbics, Madársisak, Madárfészkek

Sok a gérbics idén, de kevés a szép, a legtöbbet eláztatta a sok csapadék, a virágok bebarnultak. Egy üdítő kivétel:



A fehér madársisak gyakori kis orchidea, ez miatt minden évben háttérbe szorítom a jobb fajok miatt, és mire észbe kapok elvirágzik. Idén is majdnem így jártam, a szokott helyen már lenyíltak, csak az erdő mélyén akad még fotózható:


Madárfészek kosborból rengeteg van idén. Egy óriás, nem láttam még ekkorát, volt vagy 40 cm, akkora mint egy bíboros kosbor:


Tavalyi kórók, és egy idei virág:


Egy kis csoport:

2016. május 18., szerda

Nyugaton a helyzet

Nyílnak a széleslevelű ujjaskosborok:



A pár szál hazai lappföldi ujjaskosbor is nyiladozik:


A nyugati határ boldogabbik felén légybangó:

Légy és pókbangó hibrid:

Poszméh bangó:

És  - a bakancslistám egyik eleme kihúzva - Papucskosbor:

2016. május 16., hétfő

Családi kirándulás - Jeli, Keszthely, Pápa

Mindenféle szépségek Jeliből:
A keszthelyi nagy gingko:
Pápai Platán Pannával:

Virágkereső túra - Horvátország 2.

Harmadnap a Peljesac félszigeten indultunk el. Délelőtt elhagyottabb mellékutak mentén keresgéltünk, szinte az összes faj előkerült ami előző nap, plusz meglettek az első spegodes-szerű bangók, az O. incubacea-k:


Miután a délelőtt viszonylag jó időben telt, és mi elindultunk a hegyekbe, megérkezett a szokásos eső is. Köves ösvényeken haladtunk a hegygerincen. Pazar helyeken jártunk:



A tetőn aztán előkerültek elvirágzóban lévő, szanaszét ázott O. quadripunctatak,  A. antropophorak,  és az első O. pauciflorák is:


A nap végére eltévedtünk a hegyi ösvényeken, kisebb kalandok árán ( viszont ennek köszönhetően láttunk egy pár császármadarat)  visszataláltunk az aszfaltos útra, ahol majdnem elkapott minket egy sziklaomlás, de a lezúduló kövek szerencsére megmaradtak az út másik sávjában :)

Másnap reggel elindultunk hazafelé, út közben még megcsodáltuk a Neretva deltájának lélegzetelállító panorámáját. A citrusültetvények illata a hegyen is erős volt:

Biokovo nemzeti park, felfelé az 1768 m magas Sveti Juréra:



Elfagytak a bükkök, a fagyott lomb barnája őszire színezte a tájat:


A csúcson köd és hó:


Lefelé jövet egy kis harangvirágfotózás werk:


Irány Bosznia, és végre igazi mediterrán bangókra akadtunk. O. bertoloni:


A hegyek közelébe érve egy lélegzetelállító ligeterdő az út mellett, bodzaszagú ujjaskosborok ezreivel:


Ritka színváltozat:


Emlékezetes út volt, mely az idő és az új fajok tekintetében nem kényeztetett el minket, de változatos és különleges élőhelyeken jártunk, minden percét élveztem.

2016. május 10., kedd

Virágkereső túra - Horvátország 1.

A tavalyi isztriai túra után idén Horvátország déli része felé vettük az irányt. Az utunk Bosznián keresztül vezetett, ahol többször megálltunk az útról kiszúrt, jónak vélt élőhelyeken. Agár és tarka kosboros kaszálók/gyümölcsösök sora jelentette az első élményeket:

Majd hegyi rétek hunyorokkal, tavaszi tárnicsokkal:

Egy régi, hegytetőn megbújó temetőből előkerül az első szarvasbangónk is:
Karsztos, víznyelős pusztaság, ahol látszólag semmi élet:
De kecses liliomok bújnak meg a rövid fűben (Fritillaria messanesis):

Útba ejtettünk néhány természeti látnivalót, pl. a Jajcei vízestést:

A sok kitérőnek hála jókora késéssel, este 11-re érkeztünk meg a szállásunkra, Dubrovnik közelébe. Az éjszaka már eleredt az eső, és kisebb-nagyobb megszakításokkal az út végéig ki is tartott, így a fotós ambíciókat lejjebb kellett adnunk. Reggel kompra szálltunk és megcéloztuk Mljet szigetét, melynek egyik fele nemzeti park. Alig szállunk le a hajóról, máris orchideák szegélyezik az utat. Ophrys rhodostephane, melyekből több százat látunk még a későbbiekben:


Bangó és pöszörlégy:

Apró orchidea az út széléről,  a tarka kosbor helyi alfaja (Orchis tridentata subsp.)
Sajnos az Orchis italica már levirágzóban volt:

Az első serapias, Serapias parviflora:
Aceras anthropophora:

Egy érdekes hibrid, Aceras anthropophora x Orchis italica:

Serapias lingua:

Serapias vomeracea:
Orchis quadripunctata:

Megtermett gérbics:
Hazafelé a kompra rendesen átázva szálltunk fel, erős szélben, záporban indultunk, ami a nyílt vízre érve viharrá fokozódott. A 4-5 m magas hullámok megtáncoltatták a hatalmas kompot, csak kapaszkodva lehetett közlekedni, a hullámok a hajó magasságáig (kb. 10 m) felcsaptak. Némi félsz, és a tengeribetegség megtapasztalása után jó volt partot érni. Este egy Dubrovniki tengeri herkentyűs vacsora volt a program, de előtte még útba ejtettük volna a Trstenoi platánokat. Természetesen felhőszakadásban értünk oda, így a visszaútra halasztottuk az autóból kiszállást. Fotózott már valaki éjfél tájban, esőben öreg fát?: