A tavalyi isztriai túra után idén Horvátország déli része felé vettük az irányt. Az utunk Bosznián keresztül vezetett, ahol többször megálltunk az útról kiszúrt, jónak vélt élőhelyeken. Agár és tarka kosboros kaszálók/gyümölcsösök sora jelentette az első élményeket:
Majd hegyi rétek hunyorokkal, tavaszi tárnicsokkal:
Egy régi, hegytetőn megbújó temetőből előkerül az első szarvasbangónk is:
Karsztos, víznyelős pusztaság, ahol látszólag semmi élet:
De kecses liliomok bújnak meg a rövid fűben (Fritillaria messanesis):
Útba ejtettünk néhány természeti látnivalót, pl. a Jajcei vízestést:
A sok kitérőnek hála jókora késéssel, este 11-re érkeztünk meg a szállásunkra, Dubrovnik közelébe. Az éjszaka már eleredt az eső, és kisebb-nagyobb megszakításokkal az út végéig ki is tartott, így a fotós ambíciókat lejjebb kellett adnunk. Reggel kompra szálltunk és megcéloztuk Mljet szigetét, melynek egyik fele nemzeti park. Alig szállunk le a hajóról, máris orchideák szegélyezik az utat. Ophrys rhodostephane, melyekből több százat látunk még a későbbiekben:
Bangó és pöszörlégy:
Apró orchidea az út széléről, a tarka kosbor helyi alfaja (Orchis tridentata subsp.)
Sajnos az Orchis italica már levirágzóban volt:
Az első serapias, Serapias parviflora:
Aceras anthropophora:
Egy érdekes hibrid, Aceras anthropophora x Orchis italica:
Serapias lingua:
Serapias vomeracea:
Orchis quadripunctata:
Megtermett gérbics:
Hazafelé a kompra rendesen átázva szálltunk fel, erős szélben, záporban indultunk, ami a nyílt vízre érve viharrá fokozódott. A 4-5 m magas hullámok megtáncoltatták a hatalmas kompot, csak kapaszkodva lehetett közlekedni, a hullámok a hajó magasságáig (kb. 10 m) felcsaptak. Némi félsz, és a tengeribetegség megtapasztalása után jó volt partot érni. Este egy Dubrovniki tengeri herkentyűs vacsora volt a program, de előtte még útba ejtettük volna a Trstenoi platánokat. Természetesen felhőszakadásban értünk oda, így a visszaútra halasztottuk az autóból kiszállást. Fotózott már valaki éjfél tájban, esőben öreg fát?: