Két út - Azurit és Királyharaszt

Kincskeresés a Mecsekben. A lányok keményen dolgoznak:

és az eredmény sem marad el: azurit, goethit, malachit stb.:

DDNP-s túra esőben a darányi ősborókásba. A királyharaszt csak itt él az országban. A képek lefedik a hazai populáció nagy részét:

Molvány - ddnp túra

Ma Pannával csatlakoztunk a ddnp által szervezett túrához a molványi legelőre:

Sajnos a nagy tölgyhöz nem fértünk hozzá, teljesen benőtte a kökény. Helyette a réten harangvirágokban:

és magyar szegfűben gyönyörködhettünk:

Régen láttam Nagy tűzlepkét:

Jó kis séta volt, remek vezetővel és hasonszőrű útitársakkal.

Családi kirándulás - Jeli, Kőszeg, Őrség

Pihenő Kám felé félúton, a halott szentgyörgyvári gesztenyénél. Még teljesen egyben van:

A Jeli arborétum most is meseszép:

Az Ambrózy bükk:

Kőszeg főterén este és nappal:

Ha háttal állunk a plébániatemplomnak, akkor a főtérről is látszik a nagy platán koronája:

Felénk nincsenek hasonlók, így az Őrség felé menet megállunk megcsodálni egy szélerőművet:

Folyamatosan nyomon követhető termelés:

Kis kitérő Jákra:

Pityerszeri pihenő:

Az Őrség fantasztikus terep egy természetbúvárnak. Elég lesétálni a pityerszeri skanzen alatt elterülő legelőre és máris agárkosborokba:

vagy éppen henye boroszlánba botlunk:

A remek szalafői tölgy most 588-cm kerületű:

Hazafelé kis szusszanás Iharosberényben:

Virágzik a tulipánfa:

A gyermekkor íze - Mecseki tea

Gyerekként nyaraimat a Zselicben töltöttem, a nagymamámnál. A dombteteji kis faluba csak földes út vezet azóta is, de a nagyszülői ház már az enyészeté. A nyarakhoz hozzátartozott a nagymamám főztje, a reggeli vajas, a délutáni zsíros-cukros kenyerek, és a napi rendszerességgel fogyasztott zöld "mecseki" tea. A padláson kötegekben lógott a szárított teanövény, ezt hordtuk le és tettük a soha el nem mosott teás fazékba. Ez a tea azóta sokszor eszembe jutott, emlékszem hogy szerettem gyerekkoromban. Kérdezgettem a családot, de senki nem tudta milyen növény is rejlik a név mögött. Az internet szerencsére itt is segített, pillanatok alatt meglett mit kell keressek. A Nagyvirágú méhfű nem védett, így irány a zselici erdő!

Még virít a kardos madársisak:

És a várva várt méhfű. Két-három centiméteres virágaival nagyon mutatós növény. Nem nő tömegben, jókora területet bejártam, míg összejött a tervezett mennyiség:

Itthon a nagy részét hagyományos módon csokrokba kötve fellógattam, a maradékot pedig gyorsan leszárítottam a házi aszalón. Az íz a régi, félig elfeledett: édes, fűszeres. Próbálom megosztani az örömöm a családdal, de ők csak fintorogtak. Nem tudják mi a jó :)

Jankovác másodszor

Az őszi Jankováci út után (link) megfogadtuk, hogy tavasszal is visszatérünk. Friss, üde arcát mutatta a tőlünk kevesebb mint 100km-re található Horvát "szilvásvárad":

Vadvirágok:

A gyerekek szabadon garázdálkodhattak a tó körül. Halászat ebihalakra:

Komolyabb zsákmányként alpesi gőte (köszönöm Szél Győző határozását) :

Majd néhány rák jelentkezett:

Laza piknik:

Nem hagyhattuk ki a barlangot sem:

A tanösvény mentén néhány dendrománnak is érdekes csemege. A bal oldali fa több törzsből összenőtt, de akár listásként is elfogadhatnák a lágyszívűbb horvát dendrománok. Szemre minden magyar bükknél nagyobbnak tűnik:

A nap vége:

Panna lányom egy ideje elkezdett árványt gyűjteni, így azokra is nyitott szemmel jártunk. Sikerült néhány igen mutatós biotitot gyüjtenünk: