Ma Adorjánpusztára indultam tölgynézőbe, aztán szokás szerint máshol kötöttem ki. Az adorjánpusztai legelő közvetlenül az út mellett terül el, de sajnos magánterület, kerítéssel körülkerítve. Csak néhány 400-as tölgyet láttam rajta, ki sem szálltam az autóból. Patosfa felé vettem az irányt, ahol egy ismerős szerint egy nagy mocsári tölgy található. Patosfán van egy kis park, régi kastélykert lehetett, tölgy is akad, de a méretestől messze van. Hogy mégse menjek haza élmény nélkül továbbmentem Ladra, ahol még nem jártam, de tudtam hogy a kastélyparkban szép fák vannak.
A kastély várakozáson felül szép volt, tökéletesen kihalt, egy teremtett lélekkel nem találkoztam a környékén se. A fákon mókusok, énekesemadarak tömkelege, az őszapóktól a megyvágóig minden.



Meglepett a park, mert méretes tölgyekre emlékeztem, de igazán nagyot nem láttam. Viszont a bükkök gyönyörűek. Alacsonyan elágazók, szétterűlők.


Ha megkerüljük a kastélyt egy kis rétre érünk. Egy szép bükk, és egy tölgy uralja.

És a végére maradt a legérdekesebb rész. Továbbmentem le a réten, és át a kis erdősávon. A szemközti dombon talán a kastélyhoz tartozó majorság lehetett régen, most terménytároló silókat és akkora tölgyeket láttam, hogy ihaj.... Sajnos az időm elfogyott, így legközelebbre maradnak.