Fagyos napkelte Zengővárkonyban

Reggeli séta -15 fokban:

Helesfa - Nádassy kastély parkja

A Helesfa és Dinnyeberki között található kastély ma szociális otthonként működik. Csak engedéllyel látogatható. A park kora 200-220 év, de az eredeti növényekből már csak néhány maradt mutatóba. Fura, föld felett szétterülő négyszázas szelídgesztenye. Ágait gondosan alátámasztották:

A kastély előtt áll a két legszebb fa, a mammutfenyő és a gyantás cédrus:

A cédrus közel 4 m kerületű. Arisztokratikus szépségét kiemeli a kastély:

A mammutfenyő meglepetést okozott a méretével, kerülete 588 cm. Még néhány év és a listán a helye. Messze a legnagyobb baranyai példány:

Hazafelé még lekaptam a Helesfa főterén álló listás zöld juhart is (400 cm):

Hajdan volt gesztenyék.....

A szelídgesztenye az egyik legszebb fánk. Göcsörtös, ágas-bogas ősfa. Ilyennek rajzoljuk a famatuzsálemeket. Ma is akadnak szép példányok itt-ott, de a hajdani Kőszeg környéki, vagy mecseki gesztenyeerdők már nem léteznek. Néhány korabeli rajzon és képen még megcsodálhatjuk a legszebbeket:

A kőszegi Királyvölgy "Ezeréves" gesztenyefája, egy 1864-es illusztráción:

Ugyanez a fa az 1930-as évek elején:

Pécs környékén hajdan mesebeli gesztenyések húzódtak. Egyik legszebb példányuk ez a fa volt, mely a Dunagőzhajózási Társaság tulajdonát képezte:

Ma Zengővárkony környékén található az ország legszebb gesztenyése ( link). Érdekes, máig élő szokás, hogy a gesztenyeerdőkben az egyes fáknak más és más a tulajdonosa. Minden falusi tisztában van azzal, hogy melyik az övé, és természetesen adásvétel tárgyát is képezik. Egy termő fa a 2009-es őszi árak szerint huszonötezer forintot kóstál.

Bezzeg régen....

1931-ben ez a sárvári fa volt csonka Magyarország legnagyobb tölgye. A fa Ferenc bajor királyi herceg kastélyának parkjában állt, és az uradalom egykori tulajdonosai, a Nádasdy grófok valamelyike ültette egykor. Korát 4-500 évre becsülték:

A világ másik felén

Egy érdekes fás hírbe botlottam a minap. A fák fotózása néha nehéz feladat, én is jártam már úgy, hogy a sűrű bozót miatt csak fél méterről tudtam volna képet készíteni. A mi problémáinknál eggyel nagyobb léptékű gond ha a fa 100 méter magas:

Ebből a videóból kiderül mekkora macera volt a fotó elkészítése:

Régi adósságok: Teklafalu, Tótújfalu, Bogdása

A közelünkben van néhány nagyszerű fa, amelyeket eddig nem látogattam meg. Bevallom, számomra izgalmasabb volt ismeretlen fák után kutatni, mint a már meglévőket felkeresni. Most adta magát az idő hogy elinduljak. Először Teklafalu nagyszerű legelőjén sétáltam egyet. A reggeli ködöt lassan eltüntette a kelő nap:

Aztán Tótujfalú hatalmas tölgye következett (697 cm). A lombja már csonka, évek óta nem növekszik. Elhanyagoltan, gazzal borítottan áll az út szélén:

Végül a bogdásai óriás. Kerülete kereken 750 cm. Gyorsabban gyarapszik mint a baki nagy fa, így egy-két éven belül a legnagyobb tölgyünk lehet. Sajnos itt is teljesen elhanyagolt a fa környéke, alatta hatalmas letört ágak, bodzabozót:

Régi ismerősök és Deák Ferenc fűzfája

A kehidai hosszú hétvége esős időjárása sajnos nem adott alkalmat fázásra, így csak két útba eső öreget terveztünk be. A szőkedencsi hársat reméltem hogy már őszi díszben találom, de sajnos még üde zöld. Így lombköntösben majdnem fényképezhetetlen, nem lehet olyan képet készíteni amely hűen visszaadja a fa arányait és méreteit:

A szentgyörgyvári Öreghegy vén gesztenyéje bezárkózott, évről évre kevesebb életjelet ad. A nagy törzs még nem adta fel, néhány ceruzavékony új hajtást látni itt-ott, még a halottnak tűnő törzs magasabb pontjain is. A fát 1864-ben villámcsapás érte. A villám végigfutott a déli oldalán, de szerencsére nagy kárt nem tett benne. Ennek emlékére feszületet függesztettek rá, mely azóta is az 1864-es évszámot jelzi. Az 1928-as évből már van méret adatunk, Földváry Miksa szerint mellmagassági kerülete kerek 7 m volt akkoriban. Nyolcvan év alatt 119 cm-t gyarapodott:

A végére egy majdnem listás fűz. Nem tudom mi a helyzet a sérült fákkal. Ez a jókora példány ép állapotban jócskán 600 cm felett lehetett, de fele sajnos leomlott. Nem mértem meg, mert az eső visszatartott, de most is határeset lehet. Érdekessége, hogy Kehidakustányban, egy egykor Deák Ferenc tulajdonában lévő vízimalom mellett áll, mely a Zala folyón (itt még inkább csak patak) működött. Deák 130 éve halott, egy kis képzelőerővel akár azt is feltételezhetjük, hogy ez a fűzfa még látta a haza bölcsét. Én mindenesetre elkeresztelem "Deák Ferenc fűzfájának". Ezentúl így fogom jelölni a fák helyét: ( klikk ide )

Egy szép őszi nap

Ma Pósfai György társaságában végigjártuk a nyár óta eltelt időszak legszebb találatait. Sorra kerültek a lajosházai nagy fák is, mint a csertölgy (584 cm):

a barkóca berkenye (317 cm):

a mezei juhar (372 cm):

Miközben a juhart mértük, a fejünk feletti odúból macskabagoly kelt szárnyra. Letelepedett a szemközti tölgy ágára:

A nagy öreg (687 cm):

A merenyei szépség (619 cm) koronaátmérője 35-40 m. Én még nem találkoztam ekkora lombozatú tölggyel:

György szorgosan dolgozik a Machettével:

magyarlukafai tölgy (563 cm):

vásárosbéci bükk ( 455 cm):

Akkor és most

Így festett jó negyven éve a balatoncsicsói hatszázas bükk:

2002-ben leomlott, mára már csak a csonkja áll:

A budai vár alatti öreg japán akác a 70-es években:

És ma:

(források: Papp József: Magyarország védett területei 1975; Dendrománia, Baranyai László blogja)

Albino veréb

A házi verebek helyhez kötött lények, képesek néhány kilométeres körben leélni az életüket. Ugyanazokon a helyeken majdnem biztos hogy ugyanazokkal a madarakkal futunk össze. Ez persze csak akkor feltűnő ha valamelyik kilóg a sorból. A parkolóban ahol reggelente az autómat hagyom népes verébcsapat tanyázik. Köztük él ez a részlegesen albino példány is. Majd minden reggel összefutunk, de sajnos ennél jobb képet nem sikerült lőnöm róla:

Kicsit utánanéztem és a verebek között nem valami eget rengető ritkaság, nagy létszámú városi populációkban előfordul. A neten számos érdekes albino állat képe fellelhető, a pávától:

Az alligátorig:

Vajda Ernő - Fák, Ligetek, Erdők

Az 1961-ben megjelent könyv egy fejezete a Védett öreg fákkal foglalkozik. A könyv csak nehezen megszerezhető, szerzői jog már nem védi, így ezt a fejezetet bescanneltem és közzéteszem:

Vajda Ernő: Fák, Ligetek, Erdők - Védett Öreg Fák című fejezete

Mozsgó - Jedinkaszőlő

Az eddigi bejegyzésekből úgy tűnhetett, hogy bármerre is indulunk a környéken, ott öreg fákba botlunk. Sajnos nem így van. Azoknak akik már unták az egyhangú fabeszámolókat jó hírem van: Elfogytak a környékünkön a felderítendő területek. Az utolsó utam Mozsgó mellé, a szőlőhegy melletti beerdősödött legelőerdőbe vezetett. Öreg bükkök, körték, és néhány tölgy alkotják. A bükkök erősen pusztulnak, több volt ledőlve, mint lábon. Ilyen mennyiségű kullancsléggyel még soha nem találkoztam, tucatjával támadtak,és bújtak a hajamba, ruhám alá. Még otthon a fürdés, hajmosás után is előkerült egy valahonnan.

403-as formás, szétterülő koronájú bükk (46.12664,17.866171) :

Szépséges öreg körték is akadnak:

Ez pedig éppen csak listás, 400 cm (46.127049,17.866278):