2014. december 23., kedd

Karácsonyi ajándék - Szuloki tölgyek

A Szulok környéki egész napos túra első találata egy 370-es akác. Miközben mérem, egy erdész terepjárója halad el mellettem. Barátságosan int, én meg gyorsan kihasználom a szokatlan gesztust, leintem és próbálok néhány nagy fa tippet szerezni a környékről. Volt 4 nagy tölgy, nagyobbak mint az ott - mutat rá a rét közepén álló komoly fára, amit később 490-esnek mérek - de épp a napokban vágtuk ki őket. Több nagy fáról nem tud. Kicsit elbizonytalanodok, de aztán győz a tapasztalat (erdésznek, vadásznak ne higgy) és elkezdem átfésülni a területet. Itt ott valóban vágják az erdőt, de csak egy nagy tönköt találok meg a négyből, 6 m felett van, valószínűleg tényleg méretes volt. A szép akác:



Hála az égnek hamar bebizonyosodik, hogy akad még mit keresni. 530-as tölgy:



Nem méretes, de eszenciális:



A legközelebbi 540-es, balról a második 503-as:



500-as tölgy, karácsonyi fények, magasles:



És a végére a legszebb. Pazar cser, 597 cm kerülettel. Több tíz kilós gévagomba szakadt le a törzs mellé, a rothadó fehérje szaga megcsap a közelében.  A fától néhány tíz méterre is vágják az erdőt, nem vagyok teljesen nyugodt a jövője a felől.

 

2014. december 14., vasárnap

Nyárfa őszapókkal

Egy kis barangolás váratlan 640-es nyárfát hozott Szigetvár közeléből:


Miközben mérem, egy csapat őszapó bukkant fel a fa körül. Remek kis madarak, majdnem rám szállnak, körülöttem ugrándoznak félelmet nem ismerve. Csak kompakt van nálam, próbálom lefényképezni a legközelebbit, de túl közel van, nem talál élességet, át kell állítanom makró módba :)

2014. november 2., vasárnap

Oleander szender

Gyerekkorom lepkegyűjtő évei alatt a legközelebb a szenderek kerültek hozzám. Csodás, titokzatos lepkecsalád, kolibriként lebegnek a virágok felett, egyes fajai hatalmas távolságokról vándorolnak hozzánk, és mindezek tetejébe ékszer szépségűek. 10 évesen, egyedül kezdtem gyűjteni. Kisvárosi srácként soha nem találkoztam igazi lepkésszel, a motivációt a könyvek nyújtották. Szegényes volt a az általam elérhető felhozatal, búvár zsebkönyv; rovarok között; lepkék, pillék pillangók; állathatározó volt a fő forrás. Aztán 12 éves koromban megjelent a Természet képekben című könyv, és benne ott pompázott egy addig soha nem látott,  hihetetlenül szép lepke: az oleander szender. Mediterrán faj, hozzánk csak nagyon ritkán vetődik el (összesen két tucat hazai adata van), így nem is álmodtam arról, hogy egyszer élőben láthatom. Aztán eltelt 30 év, és Makai Győző barátom leandereire egy hozzánk elvetődő kései vándor petéket rakott, amelyből jó húsz darab hernyó fejlődött. Győző önzetlenségének köszönhetően hozzám került három, így megpróbálkozhattam a nevelésükkel. Hernyólakhely:



A jó 10 cm hosszú, hatalmas hernyók igazi zabálógépek. Egy nap alatt 6-7 levelet is betermelnek, anyukám leanderei nem örültek érkezésüknek:




A bábozódás előtt a zöld hernyó elsötétedik:



A legtöbb szendertől eltérően nem földben bábozódnak. Összehúznak egy kis avart, föld felszínén talált törmeléket, és abba szőnek laza kamrát, amelyben bebábozódhatnak. Szerencsére mindhárom hernyóm rendben elvonult, és már csak várni kellett. 29 nap után, éjszakai álmomból avarzörgés ébresztett. Kibújt az első. Felmászott az akvárium oldalára eresztett hálón, majd lelógaszkodott és felpumpálta szárnyait:




Nagy élmény volt megpillantani, nemcsak nekem, hanem a családnak is:




Másnap jött a következő, majd harmadnap az utolsó. Mind éjszaka, éjféltájt bújt elő. Nappal pihentek, majd a szürkületben szárnyra keltek. Kicsit késői a dátum, de bízom benne, hogy még sikeresen visszaindulhatnak délre. Egy ekkora szender gond nélkül repül 50-60 km-es sebességgel, optimális esetben 1-2 nap alatt eléri az Adria partvidékét, ahonnan már nem akadályozza a hőmérséklet az Észak-Afrikai cél elérésében. Egy kis videó. Semmi különös, csak megrebegteti egy picit a szárnyait:



És a végére néhány kép természetes fényben:







2014. október 26., vasárnap

Somogyi fák

Az elmúlt napokban közel 100 mm eső esett. Gumicsizma és elszántság nélkül a mai nap nem jöhetett volna létre: 


Vadak és tölgyek birodalma. Rengeteg dámot, a szokásos holló-rétisas párosokat, gyönyörű gímbikát is elénk hozott a nap. Még be sem érünk az erdőbe, már összefutunk egy csapat dámmal, majd egy törött agancsba is belebotlunk. Egy róka picit megrágcsálta:


Jó képeket megfelelő objektív nélkül esély sem volt lőni. Két szép bika a sűrűben:


Egy tehén picit közelebbről:


És persze fák. Egy szép 550-es:


Koronájában, jó 10 m magasan egy méhcsalád vert tanyát. A lépek között összebújva melengetik egymást. Öngyilkos hely, az első fagyokkal végük.


Ezt a fotót két évvel ezelőtt lőttem egy 543-as tölgyről:


És ugyanaz a fa napjainkban. Ez már nem kerül fel az országos listára:


Megszokott mozdulatok:


Jujuba elkészítése

A jujuba az a gyümölcs amit fel kell dolgozni ahhoz, hogy igazán értékelni kezdjünk. Süthetjük mint az almát, de a cukros vízben főtt is nagyon finom:



2014. október 11., szombat

Jujuba

A blogom legnépszerűbb posztja máig a datolyaszilvás, ez minden bizonnyal így is marad. Most ismét előveszem a gyümölcsös adu ászt, és a Jujubáról ejtek pár szót. Az idei csapadékos év rekordtermést hozott jujubáinkon. A "li" fajta hozza a legnagyobb méretű gyümölcsöket:


Rekordtermés:


A "lang" fajta termései körte alakúak. Közepes mennyiséget terem:



A magról kelt alak. Apró, átlagban cseresznye méretű szemek, viszont minden évben roskadásig tele:


A jujuba igénytelen és hálás cserje. A tízegynéhány év alatt, amióta kertünk része, még nem érte fagykár. Gyümölcse könnyen aszalódik, őshazájában aszalják is, és valóban szinte egy az egyben datolya ízű/szerű a végeredmény. A képen a "lang" termése, a gyümölcsök már a fán elkezdenek töppedni, aszalódni:


Az aszalt jujuba annyiban más mint a datolya, hogy nem rontja el cukorszirupos trutyi, amelyikkel azt tartósítják. Érdemes lenne tehát aszalni is, de nálunk nem terem akkora mennyiség, hogy eljutna odáig: elfogy frissen. Különösen a  gyerekek szeretik az apró, almaszerű és ízű gyümölcsöcskéket. Minden újra, érdekességre fogékony kertésznek ajánlom, bionövény, kártevője nincs, permetezést nem igényel, és azon kevés nálunk is megtermő növénykülönlegesség egyike, amely valóban értékelhető mennyiségű és minőségű gyümölcsöt terem.

A szentegáti tölgy

Évek óta tudtam róla, egyszer kerestem is, de nem akadtam rá a leírt helyeken. Most helyi segítséggel indultam, és persze kiderült, hogy 50 méteren múlt. Derék 570-es tölgy. Értékét növeli, hogy itt soha nem volt legelő, mindig állományban állt a 235 hektáros, hatalmas erdőtömb legöregebb fájaként.

2014. szeptember 28., vasárnap

Bajuszvirág

Az orchideaszezon zárásaként egy olyan fajhoz volt szerencsém, melynek fotózásával egyúttal a bakancslistámról is kihúzhattam egy tételt. Több lottó ötös van egy évben, mint ahány bajuszvirág Magyarországon előkerül, így ez a ritka és váratlan csoda vitathatatlan csúcspontja lett ennek a fantasztikus évnek. Emlékezetes saját találataim is akadtak: egy új méhbangó élőhely a Mecsekből és a vöth nőszőfű újabb zselici előfordulása. Idén tíz új fajt jegyeztem, az összesített listámon 38 hazai orchidea szerepel.

Bajuszvirág a Zselicből:



2014. augusztus 21., csütörtök

Patosfa

Öt év alatt 10 cm-t gyarapodott a kerülete, így most 590-es ez szép patosfai tölgy:

A kőrisek mérethatárának változásával ez a 412-es is listássá vált: 







































Egy kis színjáték: