2010. március 23., kedd

Miért hülyeség a hóvirágvédelem....


A hóvirág védelmét biztos vagyok benne, hogy "nyakkendős", aszfalton nevelkedett környezetvédők találták ki. Könnyű megideologizálni, hiszen a barbár üzletelők "nagyüzemileg gyűjtik", a városok környékéről ki fogják pusztítani a tömegek, elkorcsosul genetikailag stb.stb.

Tudom, hogy sokak szerint egyetlen szál virágot sem lenne szabad leszedni soha, sehonnan. Megértem ezt az álláspontot, csak ez nem visz sehová. Egy kisgyereknek feladat kell, ő nem fog kimenni az erdőbe tavasszal, hidegben hóvirágot lesni. A hóvirágszedés rítus, családi esemény, program. Bárki bármit állít, meggyőződésem hogy közelebb visz a természethez, és mint ilyen hasznos.

Felsorolok pár érvet a szedés mellett:

Megbecsültem egyszer hány szál terem egy hektáron, beszoroztam egy vélhetőleg jelentősen alulbecsült országos termőterülettel, és alapul vettem azt, hogy minden magyar ember szed egy 50 szálas csokrot minden évben. Még így is csak a hóvirágállomány 1% lett leszedve évente....

Manapság se szednének le több hóvirágot mint 100, vagy 200 éve, így az köszöni szépen ellenne a védelem nélkül továbbra is. Sőt. Még falun is bezárkóztak az emberek, és a TV előtt zajlik az életük. Már ott sem dívik kimenni az erdőbe virágot szedni. Most még egy indokkal több hogy ki se mozduljanak a házból. A hóvirágszedés egy nagyon jó tavaszindító program volt, sok gyerek egész évben csak akkor járt az erdőben.

Sok helyet ismerek a környékünkön, de olyat, hogy bárhol is megritkult volna, én még nem láttam. Az az erdősáv ahová minden évben elvittem a családomat, tömegeket vonzott. Szerintem egy szezonban több százan szedték ott a virágot, még kereskedelmi céllal is. Nem tudtunk úgy odamenni, hogy még 4-5 család ne lett volna a 2-3 hektáros kis erdőben. A virágok száma mégsem csökkent soha. Mára az az akácos erdőrészlet - ahová azóta nem jár senki - elbozótosodott, elgazosodott. Hogy ez nem tesz jót az állománynak az is biztos. Fogadni merek, hogy senki nem tud nekem egyetlen olyan területet sem mutatni ahol a szedéstől csappant meg a hóvirágok száma.

Én gyerekként a nyaraimat és sok-sok hétvégét egy csak földes úttal bíró zselici faluban töltöttem. Nagyszüleimmel gombásztunk, hóvirágoztunk, ibolyáztunk, gyöngyvirágoztunk, mikor minek volt épp az ideje. Én - a hiba biztos bennem van - de ugyanezeket szeretném a gyerekeimmel is átélni. Azért az elég szomorú ha már ezeket az emblematikus kapcsolódási pontokat is fel kell számolni, és alternatívaként csak a fényképezés marad, mint egy múzeumban.

Azért maradt még egy érv amit a természetvédők jó ha tudnak:

A falusiak most is kijárnak a környékünkön kora tavasszal virágot szedni. No nem hóvirágot, hiszen az védett. Most törvénytisztelő módon csak "vadjácintot" szednek, azaz ligeti csillagvirágot, ami egy időben nyílik a hóvirággal, és szintén védett. Viszont annyira nem tömeges, hogy egy-egy falu határában ne tudja megritkítani a szedés...

2010. március 21., vasárnap

Szentmártonpuszta, Almamellék, Riticspuszta, Csertő

Kaptam egy tippet 3 nagy tölgyről Szentmártonpuszta mellett. Az arány nem javult ma sem, eddig akárhányszor mentem mások által ajánlott fát nézni, soha nem a remélt méretűekbe botlottam. A tölgyek megvannak, a két nagyobb 470-es. A hóvirágtengerben azért megérte felkeresni őket:

A következő utam egy Google Earthön kiszúrt fakoronához vezetett. Na erre a fára varrjon gombot aki tud. Szendvics. Egyik fele bükk, a másik gyertyán, a közepe meg tölgy. A kis tölgy már nem él, a két erősebb valószínűleg agyonszorította. A fa méretes darab, másfél méterig masszívan összenőve, 530 cm kerülette (N 46 09.444, E 17 53.477):

Ha már ott voltam nem hagyhattam ki a nagy csertölgyet sem:

Kíváncsiságból megmértem a kerületét a tő közelében. A 130-cm-en 592 centis fa 10 cm magasságban 840 cm kerületű(!):

A közeli juhászat felett néhány nagy bükk mutatkozott. Jól nevelten engedélyt kértem, hogy lemérhessem és lefényképezhessem őket. Pechemre a tulajdonos nem volt ott, csak a juhász, aki nem engedett be. Majd alkalomadtán még sort kerítek azokra is. A következő állomás egy már ismert hárs Riticspusztáról. Nem egy szépség, de a mérete alapján a listán a helye. Kerülete 440 cm:

Találkoztam az idei első lepkémmel is:

Egész nap keringtek felettem a sasok. Most lehet a párzási időszak. Olyan mutatványokat láttam, hogy tátva maradt a szám. Ezek a hatalmas madarak zuhantak egymásba kapaszkodva, aztán cikáztak mint a fecskék össze-vissza. Sajnos rendre messze voltak a fotózáshoz, vagy mire észbe kaptam eltávolodtak. Itt zuhanórepülés utáni kis pihenő a földön / sajnos túl messze, de ezek tényleg rétisasok, nem pulykák :) /:

Az utolsó állomás a csertői kastély parkja. A kastélypark platánja régóta ismert, jegyzett fa. Bartha Dénes gyüjtése 547 centiméteresnek mérte, míg az erdei kincseskönyv 564 centit ír. Ehhez képest hatalmas csalódás volt már megpillantani is, lemérni meg pláne. Ismét egy példa arra mennyire lehet hitelesnek elfogadni bármilyen méretadatot. A kerülete mindössze 480 cm:

Egy kis szín az elvadult parkból:

Végül ismét a kullancsokról. Könnyelműen nem készültem rájuk, így be is szereztem kettőt. Idén nagyon korán beindultak, ezentúl csak a szokásos óvintézkedések után indulok útnak.

2010. március 14., vasárnap

Medvehagymázás bringaavatással


Panna új bringát kapott, amit fel is avattunk a mai, Hamuházára tett kirándulással:

Célunk is volt: egy adag zsenge medvehagyma begyűjtése a családnak. Nem borít még mindent, de néhány zacskóval nem tartott sokáig összeszedni:

Az erdőben még sok a hóvirág is:

A szúrós csodabogyó is sok helyen virít:

Némelyiken még ott a tavalyi bogyó:

Sok kisebb-nagyobb madarat láttunk útközben. Ez a nádi sármány viszonylag közelre bevárt. A gépem egyik nagy hibája, hogy kis célpontnál véletlenül se oda fókuszál ahová kéne, de most viszonylag jó munkát végzett:

Egy vadászó vörös vércsébe is belefutottunk. Tőlünk 10-15 méterre csapott le az árokparton, de nem volt szerencséje. Mire előhalásztam a gépet, messzebb telepedett le:

2010. március 6., szombat

Szulimán erdeiben


Ma visszatértem a szulimáni erdőkbe, hogy a tavaly még elmaradt részeket is bejárjam. Az eredmény két újabb listás bükk. A nagyobb fa 451-es, két koronaága közül az egyik letört (N 46 07.230, E 17 48.994):

A másik 417-es (N 46 07.269, E 17 49.003) és teljesen egészséges:

Minden szín üdítő a szürkeség után. Néhol tömeges a ligeti csillagvirág (scilla vidobonensis):