Sellye. Drávasztára

510-es kocsányos tölgy (45.884362,17.827377) Sellye közelében:

A sztárai nagy tölgyek a falu elejéről. A legnagyobb közel 7 méter, de annyira domesztikálódott egyedek, hogy nincsenek hatással rám:

Drávasztáráról kerékpárral tovább a dráva felé. 607-es szürke nyár (45.802508,17.835696) egy holtág mellől:

Közel a révfalusi rekorder nyár, nem is tudtam ellenállni a kísértésnek:

Körbenőtte a gaz. Méltatlan állapot, lesarabolom a nagyját. Állványt nem hoztam, így önkioldós fotó csak békaperspektívából készül:

A leghosszabb nap - Tapsony, Böhönye

Ma nagyjából végkimerülésig fáztam. Kipróbáltam az autó-kerékpár combót, így jóval megnőtt a hatótávolságom. A nap elején Görgeteg fás legelőjét kerestem fel. Kis tekerés homokba süppedő kerekekkel, és meg is érkeztem. A várt méretek elmaradtak, 3-400-as fák alkotják. Dám viszont van bőven:

A következő állomás Ötvöskónyi. Útba esett, így végre megnézhettem a híres hársat. Letaglózott a mérete, még így féloldalasan is hatalmas. Hány éves lehet vajon egy ekkora fa? 3-4-500??:

Mivel szilfronton otthon vagyok, kíváncsi voltam a tapsonyi listavezetőre is. Gyönyörű fa, messze a legszebb szilfa amellyel eddig találkoztam:

Egy pár évvel ezelőtti út alkalmával kiszúrtam néhány nagyobb szelídgesztenyét a tapsonyi szőlőhegyen. Ma a bringának hála keresztül kasul bejártam a jókora területet. Csak egy listás akadt horogra. Meglepően egészséges, 516-os fa (46.441761,17.355902):

A 35 fokban az út végére már kissé kimerültem, de úgy gondoltam, hogy Böhönyében hamar végezni fogok. Tévedtem egy nagyot...

Felvezetőnek egy 415-ös vadgesztenye a faluból (46.414059, 17.380968):

A böhönyei fás legelő teljesen elbozótosodott. Egy nagy tölgykorona már messziről kimagaslik. Összkomfortos magasles:

A lesre nem is létra, hanem lépcső visz fel. Nádfedeles kulipintyó, mérete kisebb szobányi, fűthető. A tüzelő már felkészítve az ágvillába. Jóval nagyobbat mutat a mért 558 cm-nél(46.392063,17.397085):

Átnézem a környező erdősávot, 3 m körüli gyertyánok, egy 495-ös tölgy akad még. A vizet a kocsiban hagytam, hőguta kerülget, belassulok. Mégis rászánom magam, hogy a bozótos rét túloldalán feltűnő nagyobb gyertyánokat megnézzem. Szép 372-es (46.392988,17.398887):

Mellette 361-es mezei juhar. Irtózatosan öreg, törzse olyan mint egy csomoros nyár, málik szét. 10-20 centivel nagyobb lehetett a leomlás előtt. Koronája állapota ellenére él, zöldell. Nem hiszem hogy tévedek ha azt mondom: a legöregebb mezei juharunk (46.393299,17.398877):

Kéttörzsű 405-ös gyertyán (46.393802,17.398801):

Gyönyörű 410-es (46.394905,17.399477):

Közvetlenül mellette 338-as mezei juhar(46.394949,17.399735). És a legkomolyabb gyertyán. 522 cm (46.3958,17.399252):

A nagyobb fák körül kisebb, háromszázas példányok, de már csak vonszolom magam, így a dokumentálás elmarad. Tekerés vissza a faluba az autóhoz, majd elfekszem az autó mellett. Hazafelé zombi üzemmódban vezetek. A mai napon az általam talált listás méretű fák száma átlépte a 200-at (207).

Soproni kirándulás

Első nap: Útban Sopron felé megnéztük a sárvári várat, majd a cél előtt piknikeztünk egyet a remek peresznyei platán alatt:

Este Sopron belvárosában sétáltunk, gyönyörködtünk a Petőfi színház előtti szökőkút zenére koreografált, színes fényekkel megvilágított produkciójában.

Második nap: Nagycenk, Széchenyi mauzóleum, majd kastély:

Tovább Fertődre:

Utána irány Fertőrákos, séta a lezárt kőfejtő körül, megnéztük az kristálymúzeumot (csodás kvarcformációkat látni ott), majd hajóztunk egyet a Fertő tavon.

Harmadik nap: Ausztria, Bécs. Schönbrunni kastély és állatkert. Az állatkertben a nagy panda és a koala a nagy attrakció. A dendrománokra külön felkészültek a bejárat mellé helyezett listás - bár kéttörzsű - tölggyel:

Negyedik nap. Ausztria: A kismartoni kastély, majd Frakno vára:

Hohe Wand:

A ciklámen itt közönségesebb mint nálunk az ibolya:

Utolsó nap még egy kis Soproni séta. Remek borostyán kiállítást láttunk, majd megnéztük a Storno házat. Egy kis ékszerdoboz, órákig lehetne csemegézni az apróságokon:

Kövek és lepkék

Kőtenger Szentbékkálán:

Változékony csüngőlepke Pálkövén:

Kis ökörszemlepke Molványban:

Gyertyán és nőszőfű

A Barta féle falista megemlít két kapitális gyertyánt Homokszentgyörgy környékén. Régóta szerettük volna felderíteni őket, és Zolinak sikerült is a kisebbik nyomára akadni. A szombati utunkon ezt kerestük fel, és reméltük, hogy előkerül az 5 m feletti óriás is. A kisebb fa is gyönyörű, 483-as matuzsálem. Fantasztikus példány lehetett fénykorában, magas törzsű, erőteljes. Most már halódik, két fő ága letört, egy nagyobb sarj-ág él még. Belseje hatamas üreg, kérge leomlóban (koordináták):

Sajnos nem akadtunk rá a nagyobbra, be kellett érnünk ezzel a 340 cm kerületűvel (koordináták):

A területen rengeteg a dámvad. Kőris és dám:

Rétisas reppent fel elöttünk, darázsölyvek köröztek felettünk, és az egyre gyakoribb barna kányák sem maradtak el:

Bejártuk a falu körül elterülő egykori legelőket:

Az egyik legelőterület egy általam eddig nem látott társulásból, kőrisekből és vörös tölgyekből állt. A legnagyobb vörös tölgyek 440 körüli kerülettel bírtak. Az őszi lombszíneződéskor ide még visszatérek. Kutyatejszender hernyó a legelőn:

Zoli érdekes adalékot hallott az odvas 595 cm-es somogytarnócai tölgyről, amelyet az akácos legelő felderítésekor találtunk (link). 1963-64 környékén ez alá a fa alá húzódott be a helyi juhász a vihar elől. A fába villám csapott, a juhász meghalt, és ekkor keletkezett a sérülés a fa törzsén.

Vasárnap Sellye felé vettem az irányt Hódossy Attila természetvédelmi őrrel, aki egy nagy tölgyet ígért nekem. Út közben döbbenten konstatáltam, hogy a teklafalusi fás legelőt kivágták. Sajnos nem állt semmilyen védelem alatt, így a természetvédelem tehetetlenül nézte végig, mint válnak tűzifává az évszázados tölgyek.

A sellyei tölgyet nem találtuk meg, Attila is csak elmondás alapján kereste, így lehet hogy még visszatérünk ide. Az út mégis nagy élmény volt nekem, mert egy erdőszéli kaszálón egy aranysakálba botlottam. Soha nem láttam még, és most 10-15 méterre sétált előttem át az úton egy szép egészséges példány. Sajnos a fényképezőgép a hátizsákban lapult, így nem készülhetett fotó. Egy kőhajításnyira a sakáltalálkozó után egy Gyászlepkét pillantottam meg. Az egyik legszebb nappali lepkénk a hegyvidékeinken fordul elő, ez a terület egyáltalán nem az ő világa. Eddig egyszer találkoztam vele, jó húsz évvel ezelőtt a Zselicben. Képre itt sem maradt idő.

Hazafelé megálltunk megnézni a bogdásai fákat. Attila a nagy fűz alatt:

A bogdásai réten a fűznél kisebb csodák is előfordulnak. A mocsári nőszőfű szép állomány él itt, és mi épp a legjobbkor érkeztünk: