Tavaszi tobzódás

A legkorábban nyíló orchideánk a pókbangó idén már március végén nyílni kezdett. A bangók a leghosszabban virágzó fajaink, akár 3-4 héten keresztül nyílnak:

Szokatlanul korán megjelent a szarvasbangó is:

Nagy tömegben nyílik a majomkosbor:

Kis szerencsével színhiányos példányt is találhatunk:

Vitézkosbor is szép számmal akad:


Ahol nagy tömegben élnek együtt, ott különböző fokú hibridjeik is előkerülnek (majomosbor x vitézkosbor):

Jó évük van a tarka kosboroknak:


Bíboros kosborok

Bíboros és Vitézkosbor hibrid:

Fák

A hét végén dendromán találkozót tartottunk Szigetvár központtal. Szervezőként nem nagyon jutott időm fotózásra, csak a túra két fénypontjánál kattintgattam párat. A révfalusi 1080 cm kerületű nyár:
A lajosházai tölgy:

Elbi részletesebb beszámolója itt és itt olvasható.

Az első kosboros kör

A sápadt kosborok már javában nyílnak:

A bodzaszagúak közül a nyílt helyen növők egy része már el is virágzott! (ápr 12.!)


Természetes giccs:

A villányi hegységben még sem a majom, sem a vitézkosbor nem virágzik, de a hibridjük már igen:

Nyarak

2013-as találat ez a majlátpusztai nyár. Most kereken 8m a kerülete:

A mai kerékpáros Dráva parti fakeresés csak egy új találatot hozott, de az 860-as:

Csillagvirágok

A fehér változatra sem nehéz ráakadni - Scilla vindobonensis var. alba:

Tavaszi séta

Évzáró kőrisekkel

A somogyi évzáró túra első állomása Mike, és ez a három centi híján méretes tölgy.

A szabási legelő meglepett, szinte csak kőris, néhány körtével tarkítva:

Sajnos csak ez az egy méretes akadt, de ez is csak 420-as:

A kutasi legelő a szabási koppintása, azzal a különbséggel, hogy itt teljes a kőrisuralom. Sajnos mind egyívású, 350 körüli. Visszafelé a másik irányból kerülök meg egy kis erdőt, az árokparti bozótban kapitális, 545-ös kőrisbe botlok:

Hazafelé Lábod környékén eredménytelenül keresgélek, zárásnak benézek a listavezető kőrishez. Mintha picit korhadna, egyik ágát a harkályok is kikezdték:

Egy kis számvetés: Az idei évben 15 új találat került fel a személyes falistáimra, ez a tavalyi évhez képest nagyjából stagnálást jelent. A horvát túrának köszönhetően nagy lendületet vett a vadon élő orchideák keresésének mániája, 56-ra bővült az eddig megtalált fajok száma.

Őszi fák

Reggeli fényben fürdő cser a Zselicben.

Pósfai Gyuri és a legutóbbi csokonyavisontai tölgy:

Gyuriék és a csodálatos péterhidai tölgy:



Ugrás egy héttel előre. Bőszénfai 605-ös meglepetésfűz:

Novemberben egy szál pólóban fázni nem túl gyakran fordul elő. Néhány éve jártam itt utoljára, a bükkök egy része elpusztult, így a legnagyobb 520-as is. Szerencsére jó néhány áll még, a legnagyobb most ez a 485-ös:

Egy 450-es, de a lényeg nem a bükk, hanem jobb oldalon a háttérben lévő fa. Előző alkalommal nem tűnt fel, mert rengeteg a 250 körüli körte a területen, de ez egy 262-es barkóca berkenye:

Az ősz szépségei:

Csokonyvisonta és a péterhidai tölgy

Ma folytattam a csokonyavisontai legelő nyugati oldalának felderítését. A szigetvári napsütésből a sűrű ködbe csöppentem, de egy új 550-es tölggyel azért bővült a lista:

Az úttól 10m-re egy 420-as kőris. Hogy nem vettük ezt eddig észre?:

Zoli említette ezt a nagy cseresznyét a somogyaracsi út szélén. 405-nek mértem. Egy nagy 4-es számot rajzoltak rá, lehet, hogy már kivágásra jelölték:

A péterhidai Ent még mindig csodálatos: