Az ország egykor legszebb gesztenyésében jártam ma. Sajnos teljesen véletelenül vetődtem Zengővárkonyra így nem készültem fel a nagy fák koordinátáival. Bíztam a helyiek segítségében, akik a Rockenbauer Pál sírja mellett fekvő gesztenyéshez kalauzoltak. Nagy fák akadtak itt, is, de messze nem akkorák, mint amit vártam. Sorra kérdeztem a számos gesztenyét szedő helybélit, hogy merre vannak az igazi öreg fák. Mind azt mondták, itt voltak, de kivágták őket, így az ötödik megkérdezett után már kénytelen voltam elhinni. Persze otthon kiderült, hogy kilométerekre voltam a keresett helytől. Rockenbauer Pál szegény elszomorodna ha látná mi lett kedvenc erdejével:
A kéregrák hatalmas pusztítást végzett, halott fák tömkelege meredezik az ég felé:
A kéregrák néhány évtizede jelent meg a kontinensen, a kórokozó egy ázsiából behurcolt mikroszkópikus gombafaj. Már vagy egy évtizede ismert az ellene való védekezés, amely a a kórokozó csökkent virulenciájú törzseinek elterjesztésén alapszik. Ez nem más mint egyfajta védőoltás legyengített kórokozókkal, mely védettséget ad a fáknak a virulensebb törzsekkel szemben. Ezzel a már megbetegedett egyedek is kezelhetők és gyógyíthatók lennének. Itt olvasható egy cikk a kezelésről: >>>> Szerintem egy többszáz éves fa igenis műemlék, védeni kellene, és áldozni rá. Csak remélem hogy a Zengővárkonyi nagy fák nem úgy néznek ki mint ezek a szerencsétlen mementók a képeken. Talán jobb is hogy lemaradtam róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése