Dióspuszta neve ismerősen csenghet a bulvárolvasóknak, Demjén Ferenc költözött ide a világ zajától menekülve. Tényleg a világ vége, a csendnek súlya van, a földesút pora mint nyáron.
Már repül a kis busalepke:
És a pókhálóslepkék első nemzedéke:
Felettem meglepetésként rétisaspár hajtja egymást. 3 km gyalogás után el is érem a kiszemelt erdősávot. Ez is mint mostanában megszoktam egy régi fás legelő maradványa - a google earthben még nem látszott :). Még megtalálom a gémeskút maradványait, és a melegben élvezem a szép vegyesfelvágottat: juharok, körték, bükkök, tölgyek felváltva:
Formás 420-as tölgy:
310-es mezei juhar ( 46° 7'48.79"É, 17°42'20.86"K ) :
Lótücsök az úton:
Ibolyalakoma:
450-es tölgyikrek:
Szeretem a hajnalpírlekéket, nálam ők a tavaszhozók:
Bükkből egy 399-es érdemel említést ( 46° 8'3.98"É, 17°42'10.13"K), és ez a nagyon szép formájú fa, amely már listás méretű: 421 cm ( 46° 8'12.58"É, 17°41'58.85"K ):
Vadnyúl, többször szarvas riadozik elöttem. Sajnos az erdőgazdálkodás itt is "jól dolgozik", számos impozáns tuskó került az utamba. Visszafelé is élvezem a gyaloglást, ez az én meditációm.A végére egy C-betűs lepke:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése