A csertői út közvetlen folytatása volt a mai, hiszen a két szőlőhegy egy szépséges,(és magas ) zselici dombon osztozik. A déli oldal, és a tető egy része Csertőé, míg az északi Szulimáné. A tetőről pazar a kilátás a környező tájra. Meglepett a táj szépsége, újszerű volt, szokatlan ahhoz képest hogy néhány kilométerre fekszik tőlünk. Hajdan az egész dombot bükkösök boríthatták, mára ezeket felszabdalták a szőlők, de tanúnak itt-ott megmaradtak bükk csoportok, melyek a magasból jól beazonosíthatók. Ezeket igyekeztem ma bejárni. Nagy öröm volt amikor a kinyomtatott google térképpel a kezemben közeledtem a kinézett helyhez, és az erdőben valóban fel is tűntek a méretes fák. Akadt olyan hely, ahol már csak halott fákat találtam, egyetlenegy, félig leomlottban volt még élet, és bár a fele hiányzik, még így is listás - 402 cm (46.123056,17.811615). Máshol ez a 412-es (46.120505,17.810456) egy 450-es tölggyel állt párban:
Egy másik erdősávban 3 listás méretű akadt egymás mellett. A bal oldali 450-es (46.114759,17.806455), a másik 410-es (46.114919,17.806471):
A harmadik 430-as (46.114525,17.806761):
Ismét egy másik hely, és egy 535-ös fa (46.122774,17.80301). Egykor kettős törzsűnek indulhatott, de még fiatalon összenőtt, és mára egységes fává fejlődött. Én elfogadtam egy fának:
A végére két méreten aluli bükkszépség:
Szárnyra kelő Rétisas a Szomor-féle halastó mellett, útban Csertő felé:
1 megjegyzés:
Van egy kis meglepetésünk, nézz be hozzánk.
Megjegyzés küldése