Dendrománok Somogyban

A mai nap Pósfai György, Szél Győző és Zombori Zoltán társaságában kalandoztam "Belső-Somogyban" (Belső-Somogy természetfotós körökben elhíresült kifejezés. A kollégák fotózási helyszínt firtató kérdéseit zárták rövidre ezzel a meghatározással). Új fákat nem kerestünk, Zoli és én mutattunk meg néhány közelmúltban lelt példányt. Tökéletesebb idő nem kell novemberben:

Pazar hotel:

Panoráma:

A somogyi gyertyánok néha juhart esznek. Jókor érkeztünk, a préda elejtve, félig bekebelezve:

Gyertyán és mérőszalag:

A mezei juharok legöregebbike:

Személyes kedvencem ez a gyertyán:

Jellemző pillanat:

500-as gyertyán ha van centid:

és ha nincs:

Kivételes fekvésű és koronájú hárs:

Azt a dendrománt, aki képes összetéveszteni egy hársat egy szillel, a többiek a legjobb esetben is megmosolyogják. A képen nem ez látható, hiszen annyira rázza őket a nevetés, hogy egytől egyig bemozdultak:

A most már helyesen meghatározott békepusztai szíl:

Ez a kései méhraj lehetetlen módon a 477-es hárs ágára települt, így esélye sincs túlélni a telet. A kísértés jelen esetben akkora, hogy a fákat feledteti a lépes méz megszerzésének vágya. Szerencsére a profi méhész lehűti a kedélyeket, a hideg ellenére ne becsüljük alá a méhek támadó kedvét:

Két hét hosszú idő az erdőben. A dámbika elfogyott:

Hárs:

A nap meglepetése. Zoli fáit új útvonalon közelítjük, közben két remek cserbe botlunk. A nagyobb 580-as:

Zoli első tölgyét már félhomályban érjük el:

A nagyobbik 550-feletti, erőteljes, magas törzsű példány: