Ma kerékpárral tekertem egyet a Drávasztárától Vejtiig húzódó gátszakaszon. A gyanús helyeken, holtágak mentén gyalogosan vagy kerékpárral próbáltam felderíteni a még ismeretlen nagy fákat. A buja növényzet és a millió szúnyog nem volt mellettem, de maga az út az fantasztikus volt. Nem is értem, hogy miért nem találkoztam rajtam kívül egyetlen kirándulóval sem. Az egyik gát menti dzsungellel ölelt fok partján jó harminc méteres fakorona magasodik a többi fölé. Első pillantásra nyárnak tűnt, de gyanúsan finomak voltak az ágai, így sáron és csalánon át, ezer szúnyoggal a nyakamon utat vágtam hozzá. Ez a remek 435-ös vénic szil (45.798334,17.953901) megérte a két tucat szúnyogcsípést. Filmre kellett volna venni, ahogy mérés és fotózás közben is folyamatosan küzdöttem a szúnyoghaddal, majd mindenen keresztül futva törtem utat a gát, és a megmentő napfény felé:
630-as fekete nyár Vejti mellől (45.79319,17.98058). Nagyobbat mutat, de nyárfamód a tövénél a legkeskenyebb:
Egy Vejti mellett vizenyős rét közepén áll ez a szabad állású, szép formájú 670-es fekete nyár (45.796756,17.986645):
Terjőke kígyószisz Sáfrányszínű kéneslepkével ( Colias Crocea )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése