Zalai utunkba három rövid fás kitérő is belefért. Az első a közelmúltban előkerült "ezres", azaz 10 m feletti kerületű vindornyalaki nyárhoz vezetett. A fa
bodzával körbenőve nem bontakozik ki valós szépségében, eszköz a megtisztítására nem volt nálam, így marad némi hiányérzet a fotózás
után. Talán a legszebb nyarunk, de elvész a bodzák alatt:
Egyetlen
ponton tudtam olyan képet lőni ahol nincs takarásban. Ez talán az
egyetlen szög is egyben, ahol épnek tűnik a teljesen üreges törzs:
Ugrás Zalaegerszegre. A vorhotai Szenterzsébet-hegy hétszázas gesztenyéje régóta védett, megbecsült fa, de nekem már túl sok a beavatkozás. Táblák, gondosan visszavágott ágak, beton út közvetlenül a lába alatt. Hiába a méret, az érdekesen csavarodott törzs,
a lenyűgöződés elmarad:
Boncodfölde.
Itt nincs hiányérzetem, sőt. Az előzetes ismeretek fényében sem vártam ilyen pazar példányt. Magas, nyúlánk fa, kicsit a szilekre hajazó habitussal, mintha a tapsonyi
rekorder szil gesztenye-testvére lenne. Nem tudok betelni vele, minden
oldalról nagyszerű látvány. Egyik legszebb gesztenyénk, sőt megkockáztatom, egyik legszebb fánk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése