Útban a szálláshelyünk felé bepótoltam két régi adósságot. A nagykutasi, listavezető szelídgesztenye:
Körmend. Tudtam, hogy az egyik legszebb platánunk, de minden várakozásom felülmúlta. Láttam már nagyobb hazait, de nálam eddig ez a favorit:
A lányok a körmendi kastély erkélyén. Egy kis bohóckodás a zászlóval:
A farkasfai szállásfoglalás után még maradt idő egy kis magyarszombatfai cserepezésre, és a veleméri templomhoz is elugrottunk:
Másnap Ausztria, Grác. A belvárosban sétáltunk egy jót, a legszebb talán a Grazer Landhaus volt:
A faun ölében:
Gráctól nem messze, Übelbach közelében, egy kis hegyi tanyán két gyönyörű hárs áll. A nagyobb egy picit a mi szőkedencsi fánkra emlékeztető, alacsonyan elágazó fa. A mérete rendkívüli: 1305 cm. Ekkora törzskerületű fát még nem láttam:
A másik fa egy legelőn áll, idilli környezetben, ez se semmi méretű, 890-es:
A csodás panoráma előtt mi is elcsábulunk egy-egy fotóra:
Valami mindig megállásra csábít:
A következő állomás a Lurgrotte barlang Semriachban. Ausztria legnagyobb és leglátványosabb cseppkőbarlangja Európa egyik legnagyobb barlangtermével:
Ez a nagy oszlop a világ legnagyobb függő cseppköve:
Maradunk Semriachban, a Kesselfall vízesés a következő állomás, de az idei szárazság keresztűlhúzta a tervet, a patak egyszerűen kiszáradt:
Rengeteg itt az erdei ciklámen:
A következő reggel ismét Ausztria. Valószínűleg minden országnak megvan a maga "1000 éves" tölgye. Nekünk is megvolt a zsennyei óriás, és az osztrákoknak is megvan a maguké. Bad Blumau tölgye mindent megkap amit egy szép fa megérdemel. A faluban jól kitáblázva, több helyen, végig a fáig "1000 éves tölgy" és kicsit megmosolyogtatóan az "Európa legöregebb tölgyfája" felirat. A fa közelében kiépített parkoló, táblával jelezve, hogy az "1000 éves tölgy látogatóinak". Lemérem, kisebb mint a jelzett érték, 728 cm a kerülete. Persze ennek ellenére pazar példány, jó erőben van, akár 300 éves is lehet:
A nap nagy részét Herbersteinre szántuk. Ez a komplexum egy teljes napot megér, állatkert, kastély, múzeum, és egy csodás szurdokvölgy egyben. A kastély számomra azért is érdekes volt, mert itt az eredeti berendezés maradt meg, nem rabolta le a szocializmus a kastélyokat mint nálunk.
Hazafelé még elugrunk Riegersburgba, de a várra már csak kívülről maradt időnk:
Utolsó nap, Pityerszer:
Útba esett, így nem hagyhattam ki, beugrottam a baki tölgyhöz, mely nagyobb és legalább olyan szép fa, mint az osztrák "ezeréves". Derékig érő csalánban áll, körülötte a leszakadt, letört ágak. Sehol egy eligazító tábla, sehol egy parkoló :(
Jót eszünk a Krisna völgyben, még ökörfogatozunk is egyet, és arról se feledkezem meg, hogy a tavaly nadrágszíjjal méretesnek mért tölgyet normális centivel is számba vegyem. 510-es, a listán a helye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése