A három napos kirándulás élménygyüjtő, programokkal telezsúfolt körút volt. Elfáradtunk, de megérte:
Az első nap a Jeli arborétummal indítottunk. A rododendronvirágzás fantasztikus, bár jó egy héttel előttünk lehetett a csúcspont. Nemcsak a látvány szemet gyönyörködtető, de az édes, bóditó illattal sem tudtunk betelni.
A hét forrásnál található az Ambrózy bükk. Néhány forrás szerint az ország legidősebb bükkfája. Szerintem egy sima 300-350-es fa, a hozzá tartozó 100-120 éves korral. Csak a torz, odvas alsó másfél méter miatt mutat nagyobbat. Ott 550 cm körül mért a centi:
Az arborétum után továbbindultunk Zsennyére. A kis kastély parkja túl közeli volt ahhoz, hogy kihagyjuk. Megérte a kitérőt, mert tényleg fantasztikus. A mai tájképi jellegű kastélypark elődjét 1830 körül alakították ki, de már az 1500-as (!) években is park állt helyén. Ezekből a többszáz éves fákból számos átkerült aztán a 19. századi parkba is. Sajnos a második világháború hatalmas pusztítást végzett, mintegy 500 fát vágtak ki. A kastély és a park 1953-ban a Képzőművészeti Alap tulajdonába került, azóta alkotóházként működik. Fura titokzatosság lengi körül. A kastélyba látogató nem léphet be, de a parkban - engedéllyel - körülsétálhattunk. A park gondozottsága ellenére valóságos őserdő, az öreg fákra indák kúsznak fel, a csend ihletett. A művészlelkek ennél jobb helyet nem találhattak volna:Belépni tilos:
Őserdő:
És a legnagyobb fa. Feltűnik az ösvény mellett egy roppant masszív tölgy:
730 cm körüli kerület:
Az út következő állomása Sümeg volt:
Itt már megfogyatkozott a lendület. A várba vártaxival mentünk le és fel. A meredek úton halálközeli élmény volt :)
Taxira várva:
Fáradtan érkeztünk meg a szállásunkra Bakonybélbe, mely a kiindulási pontja lesz a következő két nap kirándulásainak. Másnap reggel indulás Pannonhalmára.Ez is Pannonhalma:
A könyvtárban elfelejtettem, hogy nem szabad vakuzni:
Pannonhalma után a Cseszneki vár következett:
A cseszneki vár szórólapján szerepelt egy Esterházy bükk nevezetű fa. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ez Baranyai László egyik újabb találata.Esterházy emlékbükk:
A következő állomás Zirc. A kötelező apátság, könyvtár, természettudományi múzeum. Mindegyik csalódás. Sokéves emlékeimben Zirc egy kis csodaként élt. Az külön szívfájdalmam hogy a természettudányi kiállítás milyen kritikán aluli állapotban van. Szerintem még azok a lepkék porosodnak a tárolókban amiket 20 évvel ezelőtt is láttam. A zöldaraszolók fehérre fakultak, a szinjátszólepkék szintelenek. Siralmas. Az arborétum se azt nyújtotta amit reméltem, de egynek elment:
A hosszú nap végére beláttuk, hogy Bakonybél látnivalói már csak kis csalással tuszkolhatók be a napirendbe. Azért megoldottuk:
A harmadik nap reggelén búcsút intettünk Bakonybélnek, és hazafelé indultunk. Elsőnek szélmalmokkal hadakoztunk Tésen:
Aztán elmerültünk a giccsben Székesfehérváron a Bory várban:
Megnéztük Nádasladány jobb sorsra érdemes kastélyát:
És ettünk egy jó lángost Siófokon:
És Panna lányom ahogy hazaértünk rohant ki a játszótérre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése