Gyerekkorom lepkegyűjtős éveinek kezdetén talán az első fogott faj. A kertben a büdöskéken, törökszegfűn tucatjával csapongtak, kifejezetten közönséges volt. Emlékszem amikor csalánról begyűjtöttem egy hernyófészket, majd kartondoboz elejére átlátszó fóliát ragasztva inszektáriumot barkácsoltam. Ebben nevelgettem fel a szőrős kis hernyókat, naponta friss csalánlevéllel kényeztetve őket. Amikor kikelt a 15-20 lepke, szabadon engedtem őket.
Kis rókalepke - Nymphalis urticae (fotó: Iván Miklós)A Kis rókalepke néhány évvel ezelőttig az egyik legközönségesebb fajunk volt. A klímaváltozás miatt szeszélyesre fordult időjárás azonban megpecsételte a sorsát. A lepke a telet imágó alakban, barlangokba, pincékbe húzódva vészeli át. Amikor túl korán melegre fordul az idő, akkor idő előtt szárnyra kel, majd ha az ismételten lehűl, elpusztul. Az elmúlt évek szokatlan időjárása folyamatosan apasztotta az állományt, míg az idei évre a magyarországi Kis rókalepke populáció gyakorlatilag megsemmisült.
Sajnos a változékony tél nemcsak a Kis rókalepkét sújtotta, hanem az összes imágó alakban áttelelő lepkét, így pl. a Nagy rókalepkét, a Gyászlepkét és a Nappali pávaszemet. A Nappali pávaszem egyedszámában már szintén észrevehető csökkenés tapasztalható.
Sajnos a változékony tél nemcsak a Kis rókalepkét sújtotta, hanem az összes imágó alakban áttelelő lepkét, így pl. a Nagy rókalepkét, a Gyászlepkét és a Nappali pávaszemet. A Nappali pávaszem egyedszámában már szintén észrevehető csökkenés tapasztalható.
A környező országokból még van remény a Kis rókalepke visszatelepülésére is, így talán nem kell végleges búcsút vennünk kedves kis ismerősünktől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése