Az öreg fák keresésének velejárója, hogy tele van a fejem adatokkal: - itt láttam egy nagy fakoronát, - amott egy reményteljes erdő fekszik, - emitt nem jártam be a teljes területet, stb.. Ezen post-itek közös pontja, hogy majd alkalomadtán - ha meg nem feledkezünk róluk - előkapjuk és leelenőrizzük őket. A téli merenyei (vagy patapoklosi - ahogy tetszik) fás legelő felkeresése közben egy távoli nagy tölgykorona emlékét raktároztam el, mely a közvetlenül a falu alatt elterülő legelő, és egy erdősáv találkozásánál állt. Ma volt egy kis időm, így elindultam leelenőrizni. A falu felől, az erdőt átszelve közelítettem meg a legelőt.
Az erdősáv beerdősült fás legelőnek bizonyult. Egymást érték a jó 400-as tölgyek:
Valahogy így kéne megpillantani minden nagy fát. Ahogy közeledtem az erdő széle felé, egy kis lomb-ablakon - mint egy üvegfestmény - beragyogottt egy hatalmas tölgy koronája:
Ahogy kiértem az erdőből elámultam. Nagyszerű tölgy, hatalmas, egészséges. Az egyik legszebb amit eddig láttam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése