2010. február 21., vasárnap

Zsibót, Nyugotszenterzsébet


Az év első tavaszias napja napsütéssel kényeztetett. Ilyen időben a sárdagasztásért sem neheztel az ember, főleg ha nem is olyan vészes mint amit várt. Az első utam a zsibóti szőlőhegy keleti felén húzódó erdősávba vezetett, ahol pár nagyobb bükköt mutatott a térkép. A kisvirágú hunyorok már teljes pompában:

Valóban itt vannak a nagy bükkök, de a listás méretet nem ütik meg:

Akadnak viszont gyertyánok. Egyikük 330-as (N 46 04.967, E 17 51.322), míg ez a szépség már 386-os (N 46 04.842, E 17 51.244):

Ezt a 350 körülit - lehet még benne egy kis élet - inkább nem jegyzem fel:

A nyugotszenterzsébeti falu végén egy hosszú völgy vezet fel az erdőkig, a két oldalán öregebb fákat is rejtő erdősávokkal. Gyertyánok, néhány körte, cser fordulnak elő, de nem azok a méretek, amelyeket vártam. A völgy közepén a bozótosban egy nagyobbacska tölgykorona. Csak kötelességtudatból vágok át a tüskésen. Nem először bizonyosodik be számomra, hogy egy fa koronájából nem szabad elhamarkodott következtetést levonni a méretére vonatkozóan. Gondolná valaki erről a pár csenevész ágról, hogy komolyabb tölgy?:

Az fa egyik felét villám sujtotta, leégett. A másik fele ( a képen bal oldalon) még viszonylag egészséges:

Törzsének egy része is kiégett, jó nagy darab hiányzik belőle:

Egészségesen 6 m feletti volt, még így megrokkanva is 590-es (N 46 05.398, E 17 54.652):

Az erdőben rengeteg a szarvasnyom. Itt az agancsváltás ideje. A fákhoz dörzsölik egyre idegesítőbb tavalyi függelékeit, míg az le nem hullik. Ha nem egészben, akkor darabokban:

1 megjegyzés:

Hédi írta...

Látom Ti sem tudtatok nyugodni. Nagyon szép a hunyoros fotó.