Nem csaltam a perspektívával, ezek bizony pizzás-tál méretű gombák. A nagy őzlábgomba rántva isteni, és a mérete miatt mással nem összetéveszthető:
Világító tölcsérgomba öreg gyertyánnal (ő viszont mérgező). Aki figyelt az előző bejegyzésekben, az kitalálhatja hol készült a kép:
Egy-két hete volt alkalmam megkóstolni a házi berkenye gyümölcsét. Sokat vártam tőle, de nagy csalódás volt. Egyszerű lasponya íze van, semmi különleges. Szeptemberben egy rakás finomabb gyümölcs terem, amelyeknél ráadásul nem kell vacakolni az utóérleléssel sem, így megértem miért tűnt el a szőlőkből. Ma megkóstoltam a vad rokon, a barkóca berkenye termését is. Na ez finom. Leginkább a csipkebogyóra emlékeztető, savanykás-édes, vad íz. Vadhúsok mellé mennyivel jobb lenne mint az áfonya.... Kis mellékszálként felhívom a figyelmet a barkóca berkenyék alatt elterülő unikális tányérra. A Zsolnay gyár korai korszakában rózsaszín porcelánok készültek, melyből Pécsett a Zsolnay negyedben nagyszerű kiállítás is látható. Akkoriban még nem a vitrinbe, hanem mindennapi használatra készültek az étkészleteket, így ezek elhasználódtak, és gyakorlatilag egyetlen egy sem maradt fenn. A Zsolnay negyedben kiállított Winkler Barnabás gyűjteményben pl. a rengeteg köcsög mellett mindössze két darab mélytányér szerepel. Nekünk van egy lapos és egy kistányérunk is. Olyan szép bíbor rózsaszín színe van, hogy simán megvennénk ha ma gyártanának ilyet (amúgy is halódik a Zsolnay, kutyának sem kell az ósdi porcelán, ha huszonhét réteg kézzel festett giccset is égetnek rá, egy ilyen megfizethető árú retro tömegtermékre talán nagyobb igény lenne).:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése