Útban Szekszárd felé beköszöntem a zengővárkonyi gesztenyékhez. A gesztenyés rohamos ütemben pusztul, de ez a fa még viszonylag jó állapotban van:
A Jandala Attila szervezte dendromán találkozó másfél napján minden órában újabb élmények bombázták érzékeinket. Éjszakai panoráma a Salgó várból:
Reggeli fények fátyolában:
Az a fa ott 452-es:
Halódó ötszázas bükk:
Laci egy mókus fürgeségével kúszik a bükkre:
A másik oldalról is pazar:
Önkioldók élesítve:
Attila gyerekkori fényképének újrajátszása. Ma már kicsit szűk, de legalább kényelmetlen:
Attila mellett megedződünk. A Pécskő megmászása után kell a kalória:
Apró vulkánra emlékeztet ez az erodált meddőhányó:
Színpomás a légyölő galóca:
Kreatív fotó készülőben:
Sziklahasadékban:
A túra dendromán fénypontja ez a pazar bükk:
A csapat teljes létszámban:
Attila kedvenc bükkje dacol a gravitációval. Elképesztő látvány a szakadék felett lebegő fa:
A nap zárásaként számos listás fát mértünk a Medves-fensíkról nyíló egykori fás legelőn:
Somoskő vára felé:
Bazaltzuhatag:
Az úticél meghatározása:
A vadlibák meghozták az esőt:
Ismét a Medves-fennsík felé haladtunk, hol esőben, hol ködszitálásban, számos remek bükköt útba ejtve. Nyest szaladt előlünk a fára, szalamandra kúszott az ázott talajon, szinte minden sarkon találtunk valami természetbúvár csemegét. Az idő szerencsére hamar barátságosabbra fordult. Egykor bánya, ma tengerszem szépségű tavacska:
A vízben édesvízi medúzák ezrei:
A számos listás bükk, a vacsora a szlovák oldalon, az ingyen gulyásleves a Medves hotelben, az esti borozgatások, a remek sztorik már nem férnek bele a blogbejegyzésbe. Köszönöm Attilának és a többieknek ezt a fantasztikus hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése