Ma Kadarkút környékét jártam öreg fák, és kökörcsinek után. Persze egyik sem jött össze, így a sok helyen gyakori, de felénk ritkán szem elé kerülő csőrőslepkével vigasztalódtam.
Ha már összefutottam vele, akkor pár mondatot ejtenék róla, mert érdekes jószág. Az egyes fajok elterjedési területei nem kőbe vésettek, hullámzóak, képlékenyek. Némelyek élettere napjainkban összeszűkül, míg másoké épp ellenkezőleg. Utóbbira jó példa a csőrőslepke, mely az 1900-as évek elején indult meg észak felé a mediterrán területekről. Akkoriban legközelebb hozzánk Fiume körzetében fordult elő. Évről-évre tört előre, míg 1945-ben megjelent Magyarországon. Tápnövényt is talált a parkokban kedvelt nyugati ostorfa képében, így röpke három év alatt meghódította az országot, és azóta is állandó tagja faunánknak. Napjainkban is zajlik hasonló folyamat, örvendetes módon az egyik legritkább lepkénk, a hetvenes években kipusztult, majd a kilencvenes évek végén a Zemplénben újra felbukkant vörös rókalepke kezde látványosan kiszélesíteni eddigi elterjedési területeit, és ha így folytatja néhány év múlva az egész országot meghódíthatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése