Mediterrán orchideás körút 2.

Másnap egy korai komppal áthajózunk Korfura. Első megállónk egy öreg olajfaliget. Meglepődtem a fák vastagságán, talán még hatszázas is akadt köztük.

Az olajfák alatt rengeteg virág. Kardvirágok:



Szép számmal nőttek az orchideák is. Serapias lingua:


Anacamptis laxiflora  és Serapias lingua:


Serapias parviflora:



Serapias linguak, a háttérben Anacamptis laxiflora:


Egy eddig meg nem fejtett fajú Serapias:


Égig növő A. laxlifora:


Színhiányos A laxlifora:


Sivatagban:

A korfui brit temető híres orchideás hely, így mi is meglátogattuk. Anacamptis coriophora fragrans:

Négylábú találat:


Ophrys ferrum-equinum:



Ophrys cornuta:


Ophys spruneri


A hegyekben a megszokott fajok. Orchis anthropophora:


Orchis quadripunctata:


Mellesleg a panoráma:


Orchis italica:


Színanyag nélküli Serapias parviflora:


Serapias vomeracea:

És a nap megkoronázásaként végre egy olyan bangó, ami nagyon más mint a hazai fajok. Ophrys sicula:

Mediterrán orchideás körút 1.

Győzővel ismét ketten rójuk a kilométereket Szerbián át egészen Macedóniáig. Feszített az útitervünk, reggeltől estig menni fogunk a következő napokban. Ahogy átérünk Macedóniába, máris nézzük az útról is látható jobb élőhelyeket, és akárcsak tavaly, most is liliomokkal kezdjük az utat. Messzinai liliom (Fritillaria messanensis):

Macedónia gyönyörű ország, a hegyvidéki falvak a minaretekkel mesebeli látványt nyújtanak:

Macedón naplemente.

Az éjszakát a Mavrovo tó partján töltjük a hasonló nevű nemzeti parkban. Sátorverés sötétben, fejlámpával, majd reggel az alábbi látványra ébredés:

Másnap korai indulás, és az Ohridi tó az úticél. A tó környékét járva először csak bíboros kosborok, majd végre az első bangók is meglesznek.  Ophrys spegodes sp.:

Nálunk is él, de én itthon még nem láttam, így nagyon megörültem a zöldes sarkvirágnak ((Platanthera chlorantha)

Ophrys Spegodes sp:


Alsóbbrendű utakon át haladunk a görög határ felé, a szokásos megállókkal. Győző munkában:


Egy szépséges bíboros kosbor:

Megálló egy út menti gyepen váratlan eredménnyel.  Anacamptis morio X Anacamptis papilionacea. = Anacamptis xgennarii - lepkeorchidea és agárkosbor hibridje:

Már szürkületben lépjük át a görög határt, és egyre nagyobb ijedtséggel tapasztaljuk, hogy ahogy haladunk dél felé, annál több és komolyabb jelét tapasztaljuk az idei extrém télnek. Sok helyen elfagyott erdők, vagy még csak kora tavaszi flóra. És mindez tőlünk 1000km-el délebbre! Vészforgatókönyvre váltunk, és mivel tartunk attól, hogy a várt fajok még esetleg nem nyílnak, elhatározzuk, hogy másnap áthajózunk Korfura, talán azt már nem érintette a hideghullám.

Életjelek

Fekete kökörcsin egyszerűen:

Sápadt kosbor. Nem sokáig gyönyörködhetünk már benne, a nedves, hűvös klímát igényli, a felmelegedés miatt tőlünk eltűnőben:

Bodzaszagú ujjaskosborok. Van abban valami megható, amikor ugyanazzal a tővel évről évre találkozok. Ahogy közelítek a helyhez, mindig izgulok megvan -e, rendben van -e. Ő az egyik kedvencem, idén is jó kondícióban van:

Egy légies agárkosbor, szinte már papilionace:


A legkorábbi bangónk, a pókbangó is nyílik már:

BUÉK

A szokásos évzáró poszt

Orchideafronton nem panaszkodhatok, a terveim jó része megvalósult, az eddig látott fajok száma 63-ra emelkedett. Ismét eljutottam Horvátországba, és új célpontként Ausztriába is. A legnagyobb fogás is a sógoroknál született, a papucskosbor bakancslistás vágyam volt, nagy élmény volt ráakadni. Talán az idei évben mászkáltam a legtöbbet hazai tájakon is, főleg a Villányi hegységben, a Mecsekben és környékén, de mivel inkább új élőhelyeket keresgéltem, mint fotós célpontokat, ezek jó része nem került bejegyzésre, csak egy-egy jellemző, vagy a szándékomnak megfelelően megvalósult képet posztoltam róluk.

A családi kirándulások is jól alakultak, voltunk tavasszal a nyugati országrészben, itt néhány szép fát is útba ejtettünk, majd ősszel Olaszországban Toszkán tájakon jártunk (erről nem készült bejegyzés, mert maradtunk a hagyományos látnivalóknál).

És végül a fák. Sajnos méltatlanul háttérbe szorultak. A környéken elfogytak, egyre messzebb kellett mennem ismeretlen területekért. Ezeknek az utaknak a zöme is eredmény nélkül zárult, nem írtam róluk (bár lehet kellett volna, mert néha már nem tudom, hogy a térképen kinézett helyen nem jártam -e már korábban). Szégyenletes, de ez évben 1, azaz mindösszesen egy darab új találatot jegyezhettem. A saját fák hiányáért részben kárpótol, hogy országos viszonylatban még mindig sok remek fa kerül elő, és még ha nem is az én találataim, de megcsodálhatom őket Gyuri havi rendszerességű beszámolóiban.

Ha a fák el is maradtak, azért volt egy kerékpáros dendromán találkozó a szervezésemben, talán sikeresnek mondható, és jó élményként emlékeznek rá a többiek. Az ősz legnagyobb eseménye az alföldi pusztákon összegyűlt daru tízezrek látványa volt, ez az út is a dendromán csapat lelkének, Pósfai Györgynek köszönhető.

Mi várható jövőre? El szeretnék merülni kicsit jobban a közeli orchideafajokban, még bennem maradt jó pár kép, ami a fejemben él, de még nem sikerült kicsiholnom a gépből. A fakereső utakat igyekszem kiterjeszteni, néhánynál nem lesz több, de kicsit messzebbre tekintek majd. A blogolás marad, jó  tükör ez nekem, kicsit napló/filofax jellege is van, meg a bejegyzéseken azt is érdekes látnom, ahogy változok a korral. Soha nem voltam egy bőbeszédű típus, de egyre nehezebben csikarok ki magamból pár mondatnál többet (ez valami tudattalan "csak akkor beszélj ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani" dolog, azt hiszem), ezért folyamatosan tolódik el a műfaj a fotoblog irányába. Ez van, ezen nem tudok változtatni. És még utoljára, azt hiszem tartozom ezzel már régóta sokaknak: szeretnék köszönetet mondani azoknak a hasonszőrű dendromán, botanikus vagy orchidióta barátaimnak akikkel egymást segítve hajtjuk a mániáinkat.

Darvak

Dendromán elhajlás. Gyuri vendégszeretetét és kalauzolását élvezve darvakat és egyéb alföldi csodákat kergettünk a hétvégén. A deszki tölgynél:

Nagyon hiányzott egy tele. Réti fülesbagoly, már ha elhiszi valaki:

Első kuvikom bizonyító fotója:

És azok a csodálatos darvak. Már az első nap sokat láttunk, de a katarzis a másodikra maradt. Sok ezer vett körül minket, legeltek, repültek, krúgattak, lenyűgöztek.

Elbi részletes és jól fotodokumentált beszámolója itt és emitt.

Kálmáncsai cserek - 7 év után

2009-ben jártam egy remek kálmáncsai erdőrészletben, ahol sok 400-as cser nőtt. Abban a reményben kerestem fel újra, hogy néhány belenőtt a listába. Úgy látszik a csereknél 500 körül van egy bűvös határ, kidőltek, félbeszakadtak a listavárományosok, így meg kellett elégednem a már akkor is listás egyetlen fával. Most 524-es, 18 cm-t gyarapodott 7 év alatt. Alig 2.5cm az éves gyarapodás:

Pontuszi nőszőfű

Egy kis mellékes kitérő a Keszthelyi-hegységbe újabb nőszőfű fajt hozott. Pontuszi nőszőfű - Epipactis pontica:

Norden nőszőfű ott is akad:

Nyár - nőszőfüvek

Mostanában inkább gép nélkül lófrálok, új élőhelyek után kutatgatok, néha gombázok. Jól esik csak a természetre koncentrálni és nem a fényképezési kényszerbe szorítani a túrát. Azért hébe-hóba kattintani is kell egy picit:

Visegrádi ásványvíz reklám nagy gyöngyházlepkével:

Széleslevelű nőszőfű - Epipactis helleborine

Norden nőszőfű - Epipactis nordeniorum

Mecseki nőszőfű - Epipactis mecsekensis

Méhbangó és Kislevelű nőszőfű