2009. február 26., csütörtök

Magyarország nevezetes fái


A Vaterának hála hozzájutottam Balogh András: Magyarország nevezetes fái című könyvéhez. A mű 1957-ben jelent meg, és a szerző rézkarcaival ábrázolta a legjelentősebb famatuzsálemeinket. Szomorú hogy alig 50 év elmúltával már csak néhány él belőlük. Ízelítőűl két képes leírás:

A Tápéi nyár

" Törzskerülete mellmagasságban 9,8 m. Valóságos erdő egymagában. Lombjai között az ornitológusok 36 különböző fajta madárcsalád fészkét kutatták fel. Koronakerülete 80 m, s fő ágainak egyikén 5-6 emelet magasságban is névbevésések vannak. Ezeket a fákat látva elhisszük a "hasznos mulatságok" 1823. évi folyóiratnak azt az állítását, amely szerint a szabolcsi földeken állott egy akkora nyárfa, amelynek üregében 35 ember számára volt hely. Még ablakai is voltak. Mikor a fának már csak törzsi része maradt meg, ebben a "csárdában" mulattak az ibrányiak."

A Balatonakarattyai szil:

" Nem nagy bizonyossággal de talán történeti természeti értékeink közé számíthatjuk az akarattyai öreg szilt is, bár egészen kizárt dolog, hogy a monda szerint alatta tartották volna meg a kenesei országgyűlést. Lehet azonban hogy élő tanúja az akkori időknek, és így kevésbé látszik kétségesnek, hogy az 1532-i kenesei országgyűlés már ott találta. Eötvös megközelíti talán a valót, mikor azt irja, hogy a Batthány-, Besennyei-, Kisfaludy-, és Nádasdy-nemzettségek öregei, főbbjei az akarattyai szilfa elött poroszkáltak el, mikor a kenesei országgyűlésre igyekeztek.+

Nincsenek megjegyzések: