2009. június 1., hétfő

Elpusztult a legnagyobb Kőris


A május 22-i vihar Ladtól nem messze ért. Ekkora ítéletidőt én még nem értem, törtek körülöttem a fák. Szigetváron háztetők, garázstetők repültek le gerendástól, fák tucatjai törtek derékbe. Valahol már akkor éreztem hogy ezt a vihart a nagy kőris nem vészelhette át. Tegnap jött a bizonyosság, Szél Győző a helyszinen járt és ledőlve találta. Kicsit a gyerekemnek érzek minden fát amit én találok, így nem is bírtam ki, elindultam hogy személyesen is megnézzem.

Útközben betértem Somogyhatvanba, ahol egy nagy tölgyet sejtettem. Meg is lett, egy irgalmatlan nagy kivágott tuskó képében. Bőven 500 feletti lehetett nem is olyan rég, rajta két szarvasbogár viaskodott:

Egyenlőtlen küzdelem:

A győztes:

Változatosságként Patosfa felől közelítettem meg a nagy kőrist. Meglepetésemre egy szép kis halastóba botlottam, a halastótól csak egy vékony erdősáv választotta el az írtást. A vihar a fiatal fákat sem kímélte, az előtérben a szétszaggatott, félbetört fiatalok, hátul a kőris:

A kidőlt vénség:

A belseje mint a szita:

Kisragadozó lakhatta az odút, még őzlábat is behordott:

A 600-as tölgy egy kis fazonigazítással megúszta:


Visszafelé egy kis fájdalomdíj. A kis tó felső vége feletti csatorna partján két masszív fűz áll. Az egyik már listás méret. Két méter magasan kétfelé ágazik.

A kerülete 603 cm ( koordinátám sajnos nincs, de a tó felső végének nyugati oldalán, a tó feletti elvezető árok túloldalán áll) :

Friss színekben csaponganak a Málna-gyöngyházlepkék (Brentis daphne):

Nincsenek megjegyzések: