Salgótarjáni dendromán találkozó

Útban Szekszárd felé beköszöntem a  zengővárkonyi gesztenyékhez. A gesztenyés rohamos ütemben pusztul, de ez a fa még viszonylag jó állapotban van:

A Jandala Attila szervezte dendromán találkozó másfél napján minden órában újabb élmények bombázták érzékeinket. Éjszakai panoráma a Salgó várból:

Reggeli fények fátyolában:

Az a fa ott 452-es:

Halódó ötszázas bükk:

 

Laci egy mókus fürgeségével kúszik a bükkre:

A másik oldalról is pazar:

Önkioldók élesítve:

Attila gyerekkori fényképének újrajátszása. Ma már kicsit szűk, de legalább kényelmetlen:

Attila mellett megedződünk. A Pécskő megmászása után kell a kalória:

Apró vulkánra emlékeztet ez az erodált meddőhányó:

Színpomás a légyölő galóca:

Kreatív fotó készülőben:

Sziklahasadékban:

A túra dendromán fénypontja ez a pazar bükk:

A csapat teljes létszámban:

Attila kedvenc bükkje dacol a gravitációval. Elképesztő látvány a szakadék felett lebegő fa:

A nap zárásaként számos listás fát mértünk a Medves-fensíkról nyíló egykori fás legelőn:

Somoskő vára felé:

Bazaltzuhatag:

Az úticél meghatározása:

A vadlibák meghozták az esőt:

Ismét a Medves-fennsík felé haladtunk, hol esőben, hol ködszitálásban, számos remek bükköt útba ejtve. Nyest szaladt előlünk a fára, szalamandra kúszott az ázott talajon, szinte minden sarkon találtunk valami természetbúvár csemegét. Az idő szerencsére hamar barátságosabbra fordult. Egykor bánya, ma tengerszem szépségű tavacska:

A vízben édesvízi medúzák ezrei:

A számos listás bükk, a vacsora a szlovák oldalon, az ingyen gulyásleves a Medves hotelben, az esti borozgatások, a remek sztorik már nem férnek bele a blogbejegyzésbe. Köszönöm Attilának és a többieknek ezt a fantasztikus hétvégét!

Ősz

Nem csaltam a perspektívával, ezek bizony pizzás-tál méretű gombák. A nagy őzlábgomba rántva isteni, és  a mérete miatt mással nem összetéveszthető:

Világító tölcsérgomba öreg gyertyánnal (ő viszont mérgező). Aki figyelt az előző bejegyzésekben, az kitalálhatja hol készült a kép:

Egy-két hete volt alkalmam megkóstolni a házi berkenye gyümölcsét. Sokat vártam tőle, de nagy csalódás volt. Egyszerű lasponya íze van, semmi különleges. Szeptemberben egy rakás finomabb gyümölcs terem, amelyeknél ráadásul nem kell vacakolni az utóérleléssel sem, így megértem miért tűnt el a szőlőkből. Ma megkóstoltam a vad rokon, a barkóca berkenye termését is. Na ez finom. Leginkább a csipkebogyóra emlékeztető, savanykás-édes, vad íz. Vadhúsok mellé mennyivel jobb lenne mint az áfonya.... Kis mellékszálként felhívom a figyelmet a barkóca berkenyék alatt elterülő unikális tányérra. A Zsolnay gyár korai korszakában rózsaszín porcelánok készültek, melyből Pécsett a Zsolnay negyedben nagyszerű kiállítás is látható. Akkoriban még nem a vitrinbe, hanem mindennapi használatra készültek az étkészleteket, így ezek elhasználódtak, és gyakorlatilag egyetlen egy sem maradt fenn. A Zsolnay negyedben kiállított Winkler Barnabás gyűjteményben pl. a rengeteg köcsög mellett mindössze két darab mélytányér szerepel. Nekünk van egy lapos és egy kistányérunk is. Olyan szép bíbor rózsaszín színe van, hogy simán megvennénk ha ma gyártanának ilyet (amúgy is halódik a Zsolnay, kutyának sem kell az ósdi porcelán, ha huszonhét réteg kézzel festett giccset is égetnek rá, egy ilyen megfizethető árú retro tömegtermékre talán nagyobb igény lenne).:

Lajosházai látogatás

A lajosházai legelő erősen cserjésedik. A nagy fák zöme, élükön a cserrel jól vannak, a nagy barkóca berkenye viszont erősen szárad, egyik felén letört egy nagy ág, azon az oldalon a levelei is leszáradtak. Talán kiheveri még. Jelenleg 322 cm a kerülete.

Útszéli szépség:

A dendrománia listáin a mamutfenyők minimális mérete az eddigi 6 méter kerületről 5-re változott, ezért én is frissítettem a  falisták térképpel menüpontot a 2009-ben talált helesfai mamutfenyővel (amely időközben  lehet, hogy már a régi listára is felférne).

A lajosházai tölgy

Három év alatt 12 cm-t gyarapodott a lajosházai nagy tölgy. Jövőre hétszázas lesz, most 699 cm a kerülete. Változatlanul jó állapotban van, a vadméhek is ugyanúgy rajzanak az odvában mint három éve, gyökerei alatt rókavár.

Kishárságyi hársak

Kishárságyon - nomen est omen - rengeteg az öreg hárs. Van zárt birtok ahová nem jutok be potenciális jelöltet lemérni, de kettő méretes így is összejön. 436-os jó karban lévő nagylevelű hárs (46.200493,17.776555):

450-es viharvert, derékban elroppant törzs bújik meg a sarjak sűrűjében (46.195978,17.775938):

Surd, Zákány, Nagyatád - gesztenye, juhar, hárs

Gyékényesi hosszú hétvégénk dendromán programja volt a közeli Surd felkeresése. Szelídgesztenyés vidék, sok öreg fa, élükön az egyik legszebb gesztenyénkkel:

Surdtól Zákány felé haladva egy váratlanul vaskos ezüst juhar az út melletti fasorban. Nem szeretem az ezüst juhart, mert sokkal gyorsabban nő mint a többi juharunk. Szinte bármelyik útszélről előrángatható egy listás méretű példány, ami lehet vagy 60-70 éves, szemben az ugyanakkora, de 150-200 éves mezei juharral. Most mégis megállok. Megéri, mert jelen állás szerint ez a 448 cm-es fa a legvastagabb ezüst juhar az országban (46.292229,16.950313):

Nagyatád mellett egy kis temetőben 480-as hárs áll (46.226373,17.387384). Óriási potenciál van benne, jó 30 méter magas, fajának díszpéldánya. Ennek ellenére nem hiszem hogy sokat várat magára az a vihar, ami lefelezi ezt a szemtelenül ég felé törő koronát. Talán a fa is jobban járna, ha irányítottan lemetszenék, és nem néhány összetört sír után döntenének a további sorsa felől:

10 éve jártunk utoljára a petesmalomi vidraparkban. A vidrapárból már csak Luca van meg:

Drávasztárától Vejtiig

Ma kerékpárral tekertem egyet a Drávasztárától Vejtiig húzódó gátszakaszon. A gyanús helyeken, holtágak mentén gyalogosan vagy kerékpárral próbáltam felderíteni a még ismeretlen nagy fákat. A buja növényzet és a millió szúnyog nem volt mellettem, de maga az út az fantasztikus volt. Nem is értem, hogy miért nem találkoztam rajtam kívül egyetlen kirándulóval sem. Az egyik gát menti dzsungellel ölelt fok partján jó harminc méteres fakorona magasodik a többi fölé. Első pillantásra nyárnak tűnt, de gyanúsan finomak voltak az ágai, így sáron és csalánon át, ezer szúnyoggal a nyakamon utat vágtam hozzá. Ez a remek 435-ös vénic szil (45.798334,17.953901) megérte a két tucat szúnyogcsípést. Filmre kellett volna venni, ahogy mérés és fotózás közben is folyamatosan küzdöttem a szúnyoghaddal, majd mindenen keresztül futva törtem utat a gát, és a megmentő napfény felé:

630-as fekete nyár Vejti mellől (45.79319,17.98058). Nagyobbat mutat, de nyárfamód a tövénél a legkeskenyebb:

Egy Vejti mellett vizenyős rét közepén áll ez a szabad állású, szép formájú 670-es fekete nyár (45.796756,17.986645):

Terjőke kígyószisz Sáfrányszínű kéneslepkével ( Colias Crocea )

Patapoklosi barkóca berkenye

Patapoklosi tél, tavasz, nyár:

Az idei nyár a berkenyéké. Két holló röppen el a egy 237-es barkóca berkenye (46.074474,17.716407) felett Patapoklosi fás legelőjén:

Méretarány:

Berkenye, nőszőfüvek, fák

Delelő csorda a molványi legelőn. A régi fás legelők hosszú távú fennmaradásának egyetlen útja a  használatba vétel:

Hosszúhetény szőlőhegye felkúszik a Zengőre. Mediterrán hangulat és alacsonyan elágazó 244-es házi berkenye (46.170351,18.361412). Tóth István Zsolt szólt róla:

Az idei aszály keresztülhúzta a mecseki nőszőfüves terveimet. Zomba közelében egy mély fekvésű vizes élőhely azért tartogatott néhány Tallós nőszőfüvet:

A Fóti-somlyó tanösvényen áll egy molyhos tölgy, melyet az ország egyik legöregebbikének tartanak. Kerülete három méter felett van valamivel. Ez is bizonyítja, hogy milyen kivételes példány szebényi rokona, melynek kerülete csaknem duplája a fent említett öregnek. A molyhos tölgy erdőgazdasági jelentősége csekély, ágai girbe-gurbák, nehezen feldolgozhatók, növekedése lassú. Egy átlagos molyhos tölgy kétszer lassabban nő mint kocsányos társa, így elég nagy biztonsággal állítható, hogy a Szebényiben legöregebb tölgyünket tisztelhetjük: