Piros madársisak

Bugaci és vörösbarna nőszőfű

Bugaci nőszőfű:

Vörösbarna nőszőfű:

Egy álcincér faj (Chrysanthia viridissima) mint a nőszőfű megporzója. A pollencsomag lerázhatatlanul a fejére tapad, majd a következő virágot meglátogatva elvégzi a megporzást:

Mocsári kardvirág:

Halvány ujjaskosbor és egyebek

Annyi kétlevelű sarkvirágot, mint a  devecseri széki erdőben, eddig sehol sem láttam. Szó szerint százszámra nőtt némelyik erdőrészen:

Nem orchidea, de gyönyörű a sárga liliom. Most láttam először: 

Szúnyoglábú bibircsvirág is akadt: 

A halvány ujjaskosbor az északnyugati határszél két pontján él. Teljes hazai állománya 100 tő körüli: 

A lappföldi ujjaskosbor virágzásáról lemaradtunk. Néhány tő a hazai állomány: 

Kosborok hava

Vitézkosbor:

 

Madárfészek kosbor tobzódás:


Kétlevelű sarkvirág:






Apochrom (halvány virágú) és rendellenes mézajakfejlődésű majomkosbor:




Készülődnek az első nőszőfüvek is (kislevelű):

Isztriai orchidea túra - harmadik nap

Sátrat bontunk és elindulunk hazafelé, de a terv szerint kitérünk a a Cicarija hegységbe, ahol némi szerencsével eddig nem látott fajokba is botolhatunk. Rovinj mellett egy száraz gyepekkel szegélyezett dűlőút becsábít minket. Elénk kerül az első majomkosbor, majd sorra szebbnél szebb méhbangók következnek:

És a bangók folytatódnak, hatalmas O. incubacea-k, a legnagyobb van vagy 60 cm, és ismét poszméhbangók:

Orphys incubacea

Ophrys fuciflora

A tegnap esti poszméhbangóknak nézett fajról közben kiderült, hogy Orphys untchjii (sajnos ez miatt a tévedés miatt csak pongyolán fotóztam le):

Utoljára még néhány  O. Papilionacea, és hatalmas S. istriaca gyönyörködtet meg. Lenyűgöz ez a bőség, Győző is csak a légybangót hiányolja a tökéletes boldogsághoz, de az csak elkerül minket.  Magunk mögött hagyjuk a tengerparti vidéket, és közelítjük a Cicarija hegységet. Feltűnnek az út mellett az első bíboros kosborok, akad köztük 80 cm-es, is jó harminc centiméteres virágzattal. Ugyancsak gyakorivá válik a kardos madársisak. Toplicénél megállunk egy pillanatra, hogy a gyönyörű sziklaalakzatokat megcsodáljuk. Az út szélén bimbós adriai sallangvirágokba botlunk:

Nem hisszük el ezt a gazdagságot ami itt van! Megyünk tovább, alig haladunk pár kilométert, amikor fékezés, le az út menti rétre. Vitézkosborok és mocsári kosborok. Egyik szebb mint a másik. Mocsári kosbor:

Lassan magasabb hegyek közé érünk. Győző kérdezi, szerintem mire lehet számítani, én meg rámondom, hogy nagyon szeretnék egyszer füles kosbort látni, talán nagy szerencsével meglehet. A bangóknak, így Győző vágyott légybangójának már búcsút intettünk, az ezer méter feletti hegyek már nem az ő vidékük. Gyönyörű hegyi kaszálóra érünk, megállunk a pazar bíboros kosborokat látva:

Mellettük egy rakás majomkosbor, mind teljesen friss. Az erdő közelében rózsaszín, karcsú kosborok. Már csak nevetni tudok, és nem hiszem el: füleskosborok! Fél óra alatt valósággá vált a kívánságom!:

Újabb fajként egy rakás tojásdad békakonty az erdő szélén:

A fotózás után továbbmenve, bíboros kosborok, békakontyok, madárfészek kosborok szegélyezik az utat. Egy helyen megállunk egy kis fotószünetre, Győző előresétál, majd elkezd ugrálni és üvöltözni, mint aki megkergült. Mintha egy mesebeli tündér lesné a kívánságainkat, ott vannak az áhított légybangói, nem is kevés, több száz darab, végig tele velük az út széle! Azon nevetek, hogy Magyarországon összesen nincs annyi, mint amennyibe itt belebotlott. Tökéletes pillanat, Győző is csak vigyorog, mint a tejbetök és hitetlenkedik:

Továbbhaladva egyértelművé válik, hogy a füles kosbor gyakori ezen a vidéken, sorra lassítunk, ha meglátunk párat, majd már azt sem. Alig néhány órával az után a mondatom után, hogy de szeretnék egyszer füleskosbort látni, elhangzik az a számból, hogy "ne állj meg, csak egy füleskosbor!". Tudathasadásos állapot :) A hegyeken átérve - mint egy varázsütésre - eltűnnek az út mellől az orchideák, mi pedig nekilendülünk hazafelé. Olyan tömény adagot kaptunk az Isztria bőségéből (3 nap alatt 26 orchideafaj!), hogy időnk se volt befogadni.

Isztriai orchidea túra - második nap

A korai kelés után bevettük magunkat Kamenjakba, hogy a tegnapi gyors keresgélés mellé a fotózásra is időt szánjunk, nem mellékesen megpróbáljuk a ritkább fajokat is becserkészni. Az O. speculum még mindig kecsegtetett minket, és Győző a légybangót szerette volna nagyon megtalálni. Miközben a közönségesebb fajokat fotóztuk, sorra botlottunk bele a hasonszőrű botanászokba. Volt francia, német, de a legjövedelmezőbb találkozás egy mexikói orchideaspecialista volt, aki ráakadt az Aceras anthropophorum-ra, és készségesen megmutatta a helyet (mi cserébe odaadtuk neki a pulai O. zinsmeisteri adatait):

 Aceras anthropophorum

Győző sasszeme az Acerasoktól néhány méterre kiszúrt egy kisebb poszméhbangó csoportot is:

Az Orchis morio picta, a mi agárkosborunk itt honos alfaja már elnyílott, de egy-két kései virág még megmutatta magát:

A nem várt sikereken felbuzdulva vérszemet kaptunk és megpróbáltuk előkeríteni az apró, de a Kamenjakon nagyon ritka Serapias parviflora-t. Némi keresgélés után, iszonyat mázlival, de meglett ez az apróság is, amely mindössze 8-10 cm magas:

A rövid ebédszünet után Premantura környékén kalandoztunk, remek tájak és egy első pillantásra kígyónak vélt (ki volt táblázva, hogy a szarvasvipera élőhelyén járunk)  páncélos seltopuzik borzolták a kedélyeket, de az orchideák elmaradtak, pedig Molnár V. Attila  sikerein felbuzdulva a temetőbe is benéztünk :)

Késő délután még hajtott minket a vadászláz, jobb ötlet híján előkaptuk a térképet és találomra kiszúrtunk a közelben egy tengerparthoz közeli, hegyesnek tűnő vidéket. A parthoz közeledve, egy kőszórásos út melletti száraz gyepen S. linguák állítottak meg minket, mellettük az út újabb fajaként  poloskaszagú kosborok nyiladoztak:

Továbbmenve, egy újabb gyepen O. Papilionacea-k pózoltak a lemenő nap fényében, mellettük ismét poszméhbangók. Kissé távolabb a bertolonii bangó is újra szemünk elé került.Várakozáson felüli napot zártunk, ritka és nem várt fajokkal egyaránt.

Orchis Papilionacea

Isztriai orchidea túra - Első nap

Miután Győzővel hasztalan próbáltunk további útitársakat toborozni (ők ha nem akarnak infarktust kapni, hogy mikről maradtak le NE OLVASSANAK TOVÁBB), szombat kora hajnalban ketten indultunk útnak, hogy az Isztria legendás orchideaflóráját behatóbban tanulmányozhassuk. A korai indulás után 11 óra tájban meg is érkeztünk az Adria partjára. Az útszélek flórája már kisebb megállásokra késztetett minket, de hamar túltettük magunkat az apróságokon, és elkezdtünk kaptatni egy tengerre néző hegyoldalban az első célpont, az Orchis pauciflora felé (köszönjük ezt és a pulai tippet Papinho-nak a botanikafórumról!). A csodás kis sárga orchideák hamar előkerültek, alaposan megcsodáltuk őket:

Orchis pauciflora

Továbbindultunk Premantura felé, de egy természetes gyep megállásra csábított. Itt néhány szál Orchis papilionacea grandiflora fogadott minket (többet nem is került elénk ez szépség az út folyamán), tarka kosborok, és az első bangónk, egy szál Ophrys incubacea társaságában.

Orchis papilionacea grandiflora

Ophrys incubacea

Megebédeltünk, majd folytattuk az utunkat Pulába, ahol Papinho útmutatása alapján pillanatok alatt meglettek az Ophrys zinsmeisteri-k. A csodás faj mellé egy görög teknős is befutott kibicelni, így őt is körbefényképeztük:

Ophrys zinsmeisteri

A fényképezés és gyönyörködés után tovább indultunk Premantura és Kamenjak felé. A félszigetre belépve, gyakorlatilag közönséges fajokként fogadtak minket a Bertoloni bangó, az Ophrys incubacea, Ophrys bombyliflora, Orchis papilionacea. A serapiasok három faja is megtalálható a félszigeten, a Serapias lingua tömeges, sok helyen pázsitot alkot A méretesebb Serapias istriaca jóval ritkább, de az elsők így is előkerültek. Próbáltuk megtalálni a nagyon ritka, pár éve Horvátországban egyedül itt előkerült Ophrys speculumot, de sikertelenül, majd az Aceras anthropophorum keresésére indultunk, de a nap végére érve feladtuk.

Ophrys bertolonii

Orchis papilionacea

Ophrys bombyliflora

Serapias lingua

Serapias istriaca

Lesátraztunk a campingben, megvacsoráztunk, ittunk egy jó hideg sört, és bezuhantunk a matracokra. Éjjel egy kisebb vihar ill. zápor borzolta a kedélyeimet (Győző rutinos sátorozó, nyugodtan átaludta), de reggelre ismét szikrázó napsütésre ébredtünk.