Családi kirándulás - 2010

Az idei évben az Északi Középhegységet, és esetlegesen az Alföld egy-két pontját vettük fel a listánkra. Gabó és Én is gyerekkorunkban, osztálykiránduláson jártunk utoljára ezeken a helyeken, jó volt újra nekiindulni kalandozni.

0.nap. Dunakeszi. Barátainknál aludtunk, így egy napot nyertünk a kirándulásokra.
1.nap. Reggel Dunakesziből irány Hollókő. Egész nap esett az eső, de ez nem szegte kedvünk:

A nap második állomása Kékestető. Természetesen köd. Látótávolság 20 m.

Menet közben, bár nem volt tervben megálltunk Parádfürdőn és megnéztük a kocsimúzemot:

Majd a már elpusztult Rákóczi tölgyet:

Este fáradtan érkeztünk meg Egerbe a szállásunkra, mely kiindulópontunk lesz a következő 5 napban.

2. Nap. Délelőtt az egri vár. Látványos volt a vár is maga, és érdekes az idegenvezetés a katakombákban:Délután fürdés Egerszalókon. (egyértelmű csalódás, betonkocka élményfürdőt rittyentettek az önmagában szép sókiválás köré):

3. nap: Aggtelek. Emlékeztem hogy szép, de hogy ennyire arra nem. Természetesen nem sikerült egy normális kép sem. Az eső ma sem hagyta abba:

Délután pihenő Lillafüreden:

4. nap: Bélapátfalva, Apátság. Végre kisütött a nap! Egy kis ékszer ez a hely, mely azért is tetszett, mert nem jártunk még itt:

Majd tovább Szilvásváradra. Ősember barlang, Szalajka-völgy, pisztrángok stb. (Láttam a rekorder Égert is, de az ilyen összenőtt fák engem nem fognak meg. Le sem fotóztam):

Délután az elmaradt egri nevezetességekre is maradt idő. Bazilika, majd Minaret. Na oda soha nem mászom fel többé. Amikor felér az ember és kiáll a kb. 30 cm széles erkélyre, olyan mintha egy ablakpárkányon egyensúlyozna :)

5. nap: Hortobágy. Nagyon pozitív élmény volt. A kötelező kilenclyukú híd és turistalehúzó pusztaprogam (azért az is szórakoztató volt) természetesen nem maradt ki, de a kisvonatozás a halastavakra valódi élményt nyújtott. Kanalasgémek, üstökösgémek húztak el körülöttünk, költöttek a tavon búbos vöcskök, és még sok remek madárral futottunk össze.. Nagyon jó szakvezetőt kaptunk, aki állványos teleszkópot is hozott magával, így mindent testközelből figyelhettünk meg. Egy tippet is kaptam egy közeli gyurgyalagtelephez. Pannával élmény volt becserkészni, ő távcsővel kúszott, én fényképezőgéppel :) Külön móka volt a szalakótákat lesni az útmenti vezetékeken. Nálunk nem találkoztam még velük, így be voltam sózva, és Panna is rákattant a "kékcsókák" lesésére. Ezen a napon nem, de másnap szerencsénk volt, és többet is láttunk a Gyurgyalag mellett talán legszebb madarunkból.

6. Nap. Irány hazafelé. Útközben megálló Kecskeméten, majd Ópusztaszeren.

Okorági fás legelő

Egy tavaszi Sellyei út során figyeltem fel az Okorág határában elterülő fás legelőre. A legelőt az Okor patak szeli ketté. Egyik felét már művelésbe fogták, a néhány megmaradt fa szántóföldön áll. A másik cserjésedik, elvadult:

A legelő mindössze néhány pusztuló tölgyből, és pár kőrisből áll. Listás fa nem akadt horogra:

A legnagyobb ez a 450-es. Gyökere közt rókatanya, oldalában legelésző őz:

Egy bokor mögül kilépve pár méterről néztem farkasszemet őkelmével. Annyira meglepődött hogy földbe gyökerezett a lába:

A szántóföldön kisebb-nagyobb tócsák. Bennük a megszokott ebihalak és rákocskák helyett az Okor áradása, majd visszahúzódása után kiszorult kishalak kínlódnak. A szúnyogok nem nézik hogy déli tizenkettő, ők és a hőség hamar hazaparancsolnak.

Szigetvár - Gyertyános

A kánikulában nem akartam nagyobb utat bevállalni, így csak egy közeli erdőbe bringáztam el, még jókor reggel, kibirható időben. Az erdő egy öreg gyertyános., ahol azért akad néhány szebb tölgy is, egy 490-essel az élen.

Az egyetlen listás találat ez a 339-es gyertyán(46.063767,17.762561). Bal oldalt a háttérben egy 6 m körüli szürke nyár. Koronája letört egy villámcsapás miatt, belseje teljesen kiégett. Még hajt, de így már nem veszem fel a listára:

Szúnyog viszont annyi van, hogy nem túlzok amikor azt mondom, többszáz darab támadott folyamatosan az erdőben. A flakon riasztóm felét elnyomtam ezen az egy úton, és még így is annyi csípést összeszedtem, hogy külön-külön nem is beazonosíthatóak, a kezem egyben lüktet, és bedagadt a szám :)

Mezei szil - Nagyváty

A nagyvátyi mezei szil már a Bartha Dénes féle összeírásban is feltűnik 401 cm kerülettel. A Dendrománia listáin viszont nem szerepel, így elindultam megkeresni. Út mentén fekszik egy völgy védett mélyén. A szerencsés, szélvédett fekvés miatt a messzeségbe kinyúló oldalágakat tudott növeszteni. Ezekkel a moha borította hosszú karokkal, és a laza, bohókás üstökkel mesebeli erdei óriásnak tűnik. Nem volt szerencsém még nagy szilhez, de megfogott a fizimiskája, remek fa. Kár hogy csak kevés nagy méretű példány létezik az országban. A kerülete 432 cm (46.081511, 17.937627):

Szilvafalepke(Satyrium pruni):

Más: A "fázásnak" a lelkieken kívűl néha kézzel fogható hozadéka is van: link

A Bánáti bazsarózsától a Csillagos nárciszig

A hétvégén két tradicionálisan megtekintendő virág nyílott, és mivel egyiket sem voltunk hajlandóak beáldozni, így mindkét nap úton voltunk. A szombat a Bánáti bazsarózsa jegyében telt a Zengő déli oldalán, a Hosszúhetény feletti Nagymezőn. A virágzásról picit lekéstünk, de azért akadt még bőven hazánk talán legszebb vadvirágából:

A két aktuális kosbor a tavalyinál jóval nagyobb számban virított. Akadt Majomkosbor:

és az Agárkosbor is:

A hüllőket is kicsalta a nyárias meleg. Napozó zöld gyík:

És napfürdőző lábatlan gyík is elénk került:

A lepkékre sem lehetett panasz. Zöldfonákú lepke (Callophyrs rubi) helyezi petéit a Zászlós csűdfű (Astragalus onobrychis) friss hajtására:

Vasárnap az ellenkező irányba indultunk, hiszen a Csillagos nárcisz is most virít a Babócsa melletti Basakertben. A néhány hektáros rétet ilyenkor tízezerszám borítják a virágok. Előtte tettünk egy kis kitérőt Drávaszentesre, a Nemzeti Park bemutatóközpontjához. Őshonos háziállatok, szürkemarha gulya, és egy drávamenti ártéri rétekre jellemző élővilágot bemutató tanösvény található itt. Megérte:

A babócsai nárciszost jókor kaptuk el. Csúcsvirágzás:

Hedrehely-Visnye-Kápolnásvisnye-Gyöngyöspuszta-Vásárosbéc

Ma lejártam a lábam, de jól esett :)

A Hedrehely-Visnye-Kápolnásvisnye vonal nagy csalódást okozott. Reméltem valami meglepetést a környékről, de egy valamirevaló fa sincs arrafelé. A májusi cserebogarak akkora tömegben rajzanak, amekkorát csak gyerekkoromban láttam. Nagymamámnál ráztuk őket a diófákról, a tyúkok oda voltak a fehérjedús csemegéért. Most is tele vannak a fák, kosárszám lehetne összegyűjteni őket:

Kihasználva egy domb takarását, sikerült 20 m távolságra becserkésznem egy csapat szarvast. Vágta:

Unalmamban lepkéket fotóztam. Előbb egy erdei szemeslepkét:

Aztán egy hajnalpírlepkét:

Végül feladtam az értelmetlen kutyagolást, és elindultam hazafelé. Az autóból kiszúrtam egy tölgyfákkal szegélyezett földes utat, és elindultam rajta. Másfél kilométeren keresztül 3-400-as tölgyek szegélyezték az utat, amely mint kiderült Gyöngyöspusztára vezetett. Nem hiszem hogy sok ehhez mérhető tölgyfasor található még az országban:

Néhány nagyobb fát lemértem. A két legvastagabb 490 cm-es. Ha már odakeveredtem megmértem Gyöngyöspuszta két jegyzett tölgyét is. A kisebbik 530-as. 4 év alatt 12 cm gyarapodás:

A nagyobb fa 546-os. Ő 13 cm-el lett kövérebb:

Hazafelé még egy gmapsről kiszúrt tölgykoronát ellenőrzök Vásárosbéc közelében. A fa 500-as volt, de feléről már leomlott a kéreg, korhad, pusztul, így nem éri el a listás méretet. Az eső is szemerkélni kezd, amiből annyi hasznom lesz, hogy ez az elgémberedett kardoslepke kezes bárányként tűri hogy egy-két cm távolságból lefényképezzem:

A kullancsokról. Ma felavattam a "kullancsbiztos nadrágot", amelyen már agyaltam egy ideje, és a héten sikerült megvarratni. Rengeteg kullancs van, minimum 20-30 dbot kellett leszedegetnem a nadrágomról, de egy sem jutott el a bőrömig. Arra is jó volt a kullancsbőség, hogy ráértem tesztelni az alanyokkal a szerkezet :) A nadrág lényege, hogy a térd alatt be van varva még egy szár ( ez vékony szellős vászonanyagból készült) és az be van tűrve a zokniba. Én még le is ragasztom szalaggal a körbe. Kívülről nem látszik semmi. Továbbá kialakítottam két visszahajtást a száron, un. pliszét, ami azt a célt szolgálja, hogy a nadrágszáron felkúszó kullancs ebben a visszatűrésben elakad, és nem jut fel az ember derekáig. Sajnos ez az ötlet nem vált be teljesen, 3-ból 1 akad el, de azért ez is több a semminél. Szerettem volna még valami csúszós műanyagból egy csíkot felvarratni, hogy majd arról lecsúszik a kullancs, de sajnos ezidáig nem sikerült megfelelő anyagot találnom. A naci most mosásban van, de ha valakit érdekel hogy is néz ki valójában szívesen teszek majd fel képet vagy videót.

Magyarország legnagyobb fája - Révfalu

A múlt hét dendromán szenzációja egy hatalmas fekete nyár felbukkanása volt Révfaluból. Eredetileg közös túrát terveztünk Györggyel és Győzővel, de sajnos a bizonytalan időjárás miatt hétköznapra került az út, melyet visszamondtam. Persze a találat híre utána már bántam, hogy nem vettem ki szabadságot...

Magyarország legnagyobb törzskerületű fája, 1064 cm:

Mint egy mohával borított sziklatömb. Kerületéhez képest alacsony, alig látszik ki a környező bozótból. Nem érezni mellette a komoly matuzsálemeket körüllengő időtlenséget, erőt. Ha megtisztítanák a környékét, akkor talán kibontakozhatna, és a kellő áhitat töltené el a szemlélőt. A fa alatt kucsmagombákba botlottam:

A környéken sok a listás nyárfa. Az országban egyedülálló ez a nyárfasűrűség:

Én is találtam egy még listázatlan 650-est. Ez nem csomoros, ami nem is baj, így legalább érezni a fa tömegét (N 45 49.782, E 17 45.138):

Hazafelé beugrottam az öreg tölgyhöz Bogdására. Itt nem marad el a kívánt élmény sem. Hatalmas fa. Minden amiről egy igazi tölgy megismerszik. Kipucolták a környékét, (a szeméthalmok még eltűnhetnének) így most körbe lehet járni. A méret és robosztusság még kézzelfoghatóbb.

Miközben a fa körül tüsténkedek, alkalmi dendrománok érkeznek. Szívesen állnak modellt:

Hazafelé meg kell állni a teklafalusi legelőn. Utoljára a narancs-arany őszí színeit láttam, most a kökényvirágos-szellőrózsás arcát mutatta: