Pettend - déli legelő

A pettendi déli fás legelő lassan megszűnik létezni. Felverte a bozót, és a fák is szép lassan elpusztultak. Egyetlen tölgy dacol még az idővel, kerülete kerek 500 cm (N 45 59.647, E 17 42.657):

Hogy nem volt egyedül, az már csak a környéken fellelhető tuskókból látszik. Ez például jóval nagyobb átmérőjű volt tőben, mint a még álló példány:

Zsibót, Nyugotszenterzsébet

Az év első tavaszias napja napsütéssel kényeztetett. Ilyen időben a sárdagasztásért sem neheztel az ember, főleg ha nem is olyan vészes mint amit várt. Az első utam a zsibóti szőlőhegy keleti felén húzódó erdősávba vezetett, ahol pár nagyobb bükköt mutatott a térkép. A kisvirágú hunyorok már teljes pompában:

Valóban itt vannak a nagy bükkök, de a listás méretet nem ütik meg:

Akadnak viszont gyertyánok. Egyikük 330-as (N 46 04.967, E 17 51.322), míg ez a szépség már 386-os (N 46 04.842, E 17 51.244):

Ezt a 350 körülit - lehet még benne egy kis élet - inkább nem jegyzem fel:

A nyugotszenterzsébeti falu végén egy hosszú völgy vezet fel az erdőkig, a két oldalán öregebb fákat is rejtő erdősávokkal. Gyertyánok, néhány körte, cser fordulnak elő, de nem azok a méretek, amelyeket vártam. A völgy közepén a bozótosban egy nagyobbacska tölgykorona. Csak kötelességtudatból vágok át a tüskésen. Nem először bizonyosodik be számomra, hogy egy fa koronájából nem szabad elhamarkodott következtetést levonni a méretére vonatkozóan. Gondolná valaki erről a pár csenevész ágról, hogy komolyabb tölgy?:

Az fa egyik felét villám sujtotta, leégett. A másik fele ( a képen bal oldalon) még viszonylag egészséges:

Törzsének egy része is kiégett, jó nagy darab hiányzik belőle:

Egészségesen 6 m feletti volt, még így megrokkanva is 590-es (N 46 05.398, E 17 54.652):

Az erdőben rengeteg a szarvasnyom. Itt az agancsváltás ideje. A fákhoz dörzsölik egyre idegesítőbb tavalyi függelékeit, míg az le nem hullik. Ha nem egészben, akkor darabokban:

Lad és Hedrehely között

A mai túra a Ladtól északnyugatra elterülő fás legelők maradványait célozta meg, nagyjából félútig Hedrehely felé. A Zselic minden szépsége egyesült ezen a területen, nyugalmas dombok között vitt az utam. Meglepetésre az egyik dombháton - kilométerekre a legközelebbi aszfaltos úttól, vagy településtől - egy szép kápolnába botlottam. A térképen fel sem tűnt a magasból:

A közelében, egy domboldalon 480-as tölgy áll. A valós méreténél jóval nagyobbat mutató, érett formájú fa:

Ezen a területen a legelőerdők gyertyános-tölgyesek voltak, de csak egy 342-es gyertyán ami említésre méltó (46.169597,17.661359). A visszaúton a faluhoz közelebb eső terület már érdekesebb volt. Itt is a tölgyes-gyertyános elegy dominál, de belekeveredett néhány közel 400-as bükk, és gyenge háromszázas juhar is. A legszívfájdítóbb pillanat egy tarvágott dombtetőn fogadott, ahol több négyszázas tönk között egy nagyon vén tölgy csonkja áll. A fa beteg lehetett, hatalmas odút fogott körbe az 5-10 cm vastagságú palástszerű kéreg. Méretet nem mértem, de jóval 5 méter feletti volt életében. Remek területtel határos, sok 400-as tölgy, öreg juhar, bükk, gyertyán alkotja, komoly fát viszont nem találtam. Sok a vad, hol 50-es szarvascsorda ugrott fel előttem, és menekült nagy dobogással, hol dámok riadtak meg. A fejem fölött fekete harkály kopogott, és apró madárzsákmánnyal a karma között repülő karvalyhoz is volt szerencsém. A legnagyobb tölgy 490-es:

Hazafelé beköszöntem a ladi kastélypark tölgyikreinek:

A mai útvonalam:

Fák a ködben - Vásárosbéc

Rég volt lehetőségem menni, így a nagy köd sem tartott tartott vissza egy fás úttól. A mai napra néhány hárs felkeresését tűztem ki célul, amelyek listássá minősültek át a legutóbbi feltételmódosítás után. Az első egy somogyhatvani, út mellett álló fa, melynek kerülete 444 cm (46.111239,17.70409):

Ezután a vásárosbéci hársas következett. Nagy meglepetésemre rosszul emlékeztem a fák méreteire. A legnagyobbak 370-380 cm kerületűek. Kicsit mérgelődtem a potya út miatt, aztán elindultam, hogy megnézzek egy olyan erdősávot, melyet az előző utakon még nem jártam be. A köd miatt 100 m körüli a látótávolság, szlalomozással próbálom lefedni az egész területet :) Az úttól kőhajításnyira 445-ös bükkbe botlok (46.167576,17.725278):

Aztán 302-es gyertyán(46.167428,17.724398):

Majd egy gyönyörű, egészséges, 450-es bükk (46.165035,17.72354):

355-ös mezei juhar (46.163594,17.72221):

Kapitális mezei juhar. Nagyon szép, egészséges fa. 372 cm(46.162975,17.722426):

462-es bükk, a háttérben a nagy juhar (46.162915,17.722812):

Néhány pazar formájú 400-as tölgy is van a területen:

Fagyos napkelte Zengővárkonyban

Reggeli séta -15 fokban:

Helesfa - Nádassy kastély parkja

A Helesfa és Dinnyeberki között található kastély ma szociális otthonként működik. Csak engedéllyel látogatható. A park kora 200-220 év, de az eredeti növényekből már csak néhány maradt mutatóba. Fura, föld felett szétterülő négyszázas szelídgesztenye. Ágait gondosan alátámasztották:

A kastély előtt áll a két legszebb fa, a mammutfenyő és a gyantás cédrus:

A cédrus közel 4 m kerületű. Arisztokratikus szépségét kiemeli a kastély:

A mammutfenyő meglepetést okozott a méretével, kerülete 588 cm. Még néhány év és a listán a helye. Messze a legnagyobb baranyai példány:

Hazafelé még lekaptam a Helesfa főterén álló listás zöld juhart is (400 cm):

Hajdan volt gesztenyék.....

A szelídgesztenye az egyik legszebb fánk. Göcsörtös, ágas-bogas ősfa. Ilyennek rajzoljuk a famatuzsálemeket. Ma is akadnak szép példányok itt-ott, de a hajdani Kőszeg környéki, vagy mecseki gesztenyeerdők már nem léteznek. Néhány korabeli rajzon és képen még megcsodálhatjuk a legszebbeket:

A kőszegi Királyvölgy "Ezeréves" gesztenyefája, egy 1864-es illusztráción:

Ugyanez a fa az 1930-as évek elején:

Pécs környékén hajdan mesebeli gesztenyések húzódtak. Egyik legszebb példányuk ez a fa volt, mely a Dunagőzhajózási Társaság tulajdonát képezte:

Ma Zengővárkony környékén található az ország legszebb gesztenyése ( link). Érdekes, máig élő szokás, hogy a gesztenyeerdőkben az egyes fáknak más és más a tulajdonosa. Minden falusi tisztában van azzal, hogy melyik az övé, és természetesen adásvétel tárgyát is képezik. Egy termő fa a 2009-es őszi árak szerint huszonötezer forintot kóstál.

Bezzeg régen....

1931-ben ez a sárvári fa volt csonka Magyarország legnagyobb tölgye. A fa Ferenc bajor királyi herceg kastélyának parkjában állt, és az uradalom egykori tulajdonosai, a Nádasdy grófok valamelyike ültette egykor. Korát 4-500 évre becsülték:

A világ másik felén

Egy érdekes fás hírbe botlottam a minap. A fák fotózása néha nehéz feladat, én is jártam már úgy, hogy a sűrű bozót miatt csak fél méterről tudtam volna képet készíteni. A mi problémáinknál eggyel nagyobb léptékű gond ha a fa 100 méter magas:

Ebből a videóból kiderül mekkora macera volt a fotó elkészítése:

Régi adósságok: Teklafalu, Tótújfalu, Bogdása

A közelünkben van néhány nagyszerű fa, amelyeket eddig nem látogattam meg. Bevallom, számomra izgalmasabb volt ismeretlen fák után kutatni, mint a már meglévőket felkeresni. Most adta magát az idő hogy elinduljak. Először Teklafalu nagyszerű legelőjén sétáltam egyet. A reggeli ködöt lassan eltüntette a kelő nap:

Aztán Tótujfalú hatalmas tölgye következett (697 cm). A lombja már csonka, évek óta nem növekszik. Elhanyagoltan, gazzal borítottan áll az út szélén:

Végül a bogdásai óriás. Kerülete kereken 750 cm. Gyorsabban gyarapszik mint a baki nagy fa, így egy-két éven belül a legnagyobb tölgyünk lehet. Sajnos itt is teljesen elhanyagolt a fa környéke, alatta hatalmas letört ágak, bodzabozót: